Van, hogy hiba kóstolunk sok bort egyszerre, csak egy marad meg. Vagy inkább egy marad meg úgy, hogy írni kell. Voltak jobbak is akkor, legalább kettő, nagyobbak, erőteljesebbek, de nekem most mégis csak egy. Egy harmadik. Kóstoltunk másfél tucatnyi fehéret pár napja, hordómintát, kedvencet, versenygyőztest egyaránt. Nekem most egy rajnai rizlingről kell írni, pedig nem is déli bor.
Már régóta készültünk Bussay doktorhoz borkóstolóra, de sajnos valami mindig közbejött és sorra hiúsultak meg az időpontok. A hónap utolsó hétvégéjén aztán teljes létszámban érkeztünk meg a csörnyeföldi birtok udvarára. Ekkor még nem sejtettük, hogy milyen különleges élmények várnak ránk a délután (este) folyamán.
Van az úgy néha, hogy meglepetést szeretnénk okozni a többieknek. A baj akkor van, ha mindenki ebben a meglepetésben utazik. A rajnai rizlingekkel úgy jártunk, hogy senki sem hozta a magyar standard rajnaikat, nem volt Bussay, sem Pannonhalmi, a többiekről nem is beszélve. De legalább sok ismeretlent kóstoltunk, sokat használtuk a kiöntőt és azért volt néhány emlékezetes bor.