Hosszasan töprengtem az idén, mi is legyen a nagyszombati bor. Sonka mellé olaszrizling, kenszei kolléga nem ismer tréfát, ugyanakkor vacilláltam a rajnai rizling is jó lenne ide, gondoltam. És akkor rátaláltam erre a borra. A tavalyi elzászi kirándulásunk maradéka a borhűtő biztos hűvösében rejtőzködött eddig. Itt az ideje, hogy megbontsuk. Így lett ő a nagyszombati bor. Hogy megérdemelte-e? Hogy megérdemeltem-e?

Pihent a pincénkben pár palack német rajnai rizling, ajándékba kaptuk őket, illendő volt már elővenni és megkóstolni. De azért betettünk a sorba néhány hazait is, csak hogy legyen összehasonlítási alap. Kellemes kóstoló volt, ismerős tételek éppúgy akadtak, mint totális ismeretlenségből érkezők (ami persze csak a mi fejlődési kényszerpályánkat írja elő rizling téren), voltak nagy visszatérők és első találkozások, jó borok és kevésbé jók is. Összességében azért nem panaszkodhattunk.

Nemrég hozzám került négy palack Bősz Adrián bor. Megkóstoltam őket rendre, aztán visszadugóztam és hűtőbe raktam. Tegnap este meg újból elővettem őket, de igazándiból csak egyet választottam ki a vacsora mellé és a maradékot a svédek elleni focimeccshez. Ha szerencsét nem is hozott, fociban legalábbis, de jó estét szerzett nekem.