Rég volt már hogy a drótszamár kóstolás ürügyén a Búza tér felé vegye az irányt. De véget értek a kancsó fröccsöket elnyelő meleg esték, behúzódtunk fedett helyre, így Memi pasa egykori fürdője sarkánál nem fordultam le a „Fröcsi” felé, hanem beleálltam a tempóba, és a szitin átsuhanva meg sem álltam a Cornel’s Borbárig. Borpárbaj levezénylése várt rám.  Nem is akármilyené!

Péntek kora este békésen binyózok a Király utcában a Búza tér felé. Arcomon félmosollyal kerülgetem a vendéglátóipari egységekbe vagy azokból ki lépő embereket, hiszen Borboksz lesz a Cornel’s borbárban. A hely vezetője, Jobbágy Kornél barátunk nem hagyta félbe a Kalamárisban elkezdett király kóstolókat, és új helyén is megrendezi az öt súlycsoportba osztott (bor)boksz meccseket.

Tizenegy furmintot kóstolhattunk végig a pár hónapja nyitott Cornel’s borbárban: nagyon helyesen nem csak tokajiakat, volt ugyanis köztük pécsi, somlói, köveskáli és még szlovén is. Vannak az életben váratlan kihívások: ilyen az, amikor a Pécsi Borozó főszerkesztője és a lap baranyai csapata annyira elfoglalt, hogy eszéki jó dolgában, szerémségi és kutjevói olaszrizlingek, zweigelt petnatok, baranyai kulenek és füstölt pontyok mámorában senkit nem tud hirtelen küldeni Furmint Február előtt pár nappal egy pécsi furmintkóstolóra – ebből végül az lett, hogy írok róla én.