Bikavérek témakörben jöttünk össze vagy huszan a Szerdai Borklubban. Mindenki hozott jótékonyan, így két tucat tétel került a poharakba. A Pezsgőház által készített kiváló zöldséges-vörösboros marharagu pont jókor jött félidőben, szusszantunk, levegőztünk. De mindent összevetve a tételek egyharmadát bármikor szívesen megbontanám, de leginkább pirosbetűs napokon, egyharmadát hétköznapokon kortyolgatnám és és talán még egyharmadnyi se akadt, amelyiktől bontatlanul megválnék. Kenszei kolléga a két tucatból kiemelte az öt legkedveltebbet, a közösségi döntés és változó intenzitású pontozás alapján.

Az érdeklődés nem hagy alább Szekszárdon, hiszen legutóbb is 140 lelkes borbarát vett részt a BorEgyetemen. Tizenöt gyönyörű, testes, szekszárdi vörösbort kóstoltunk, amikhez Romsics Lászlón kívül maguk a borászok: Heimann Zoltán, Vida Péter, Takler András, Pálinkás László, Sárosdi Judit, valamint a Merfelsz és Fritz Pince tehetséges borászai is hozzáfűztek néhány gondolatot. Ez egy olyan borsorrend volt ami engem legalábbis egy más dimenzióba emelt, és nemcsak arra a két-három órára, míg kóstoltunk, hanem még hazaérkezésem után is hatással voltak rám az illatok, ízek és nem utolsó sorban Romsics László szavai….

Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.