Múlt héten szinte teljes sort kóstoltunk Vesztergombi Ferenc és Csaba boraiból, volt vagy 17 tétel, abból szemezgettem egy karton vöröset, ha netán pont hat palackra volna gusztusunk, legyen rá kész ajánlatunk.
Nem egyszerű a dolga a kékfrankosnak. Hiába a borszakírók lelkesedése itthon és külföldön, lehet évet szentelni a fajtának, könyvet kiadni, tematikus kóstolókat szervezni, a magyar átlagfogyasztó még mindig jobban hisz az évtizedes, ráhagyományozódott hitében, miszerint a kékfrankos egy „savanyú vörös”. Nem véletlen, tapasztalati úton szerezte véleményét évtizedeken át, ami lassan változik meg. Ha van áttörés, inkább a „nagy kékfrankosoknál” érezhető, amilyen cikkünk tárgya is.