Amikor a Jánosáldásra gondolunk, számos film utolsó képkockái pereghetnek le szemünk előtt, sokféle befejezés-lehetőség, amelyek végén nem a stáblistára fókuszálunk, nem is Babitsra, hanem Ady Endre. A cél feltétlenül szentesíti az eszközt, vagy még inkább a lehetőséget, hogy mit viszünk magunkkal, vagy bennünket visz-e majd valaki, a vállán haza, etc. De ez a hely, illetve a szöveg írójának meglett férfi kora (is), inkább már klasszikus értékekre, mintsem holmi májat és lelket tépő sátánfiakra koncentrál. Így lehet, hogy befejezések és Jánosáldások tekintetében a hosszan zengő, klasszikus értékek után ácsingózunk, minden másra ott a szenvedély, amely jó esetben halálos.

November végén egyre rövidülnek a nappalok, sokszor kellemetlen esős-lucskos az idő, és az ember fia-lánya valami lelket melengető élményre vágyik. Kapóra jött a meghívás az első ízben megrendezett Pinceszer kóstolóra, melynek az impozáns Duna Palota adott otthont. Az esemény szervezői Csíki Sándor és Geönczeöl Attila voltak, meghívásukra látogattunk el a rendezvényre.

Különleges eseményen volt szerencsém részt venni, ahol kollegámtól vettem át a lantot ideiglenesen, ez pedig nem más volt, mint a 19 Bar&Shop által szervezett immár harmadik rumkóstoló március 9-én. Finomabbnál finomabb rumokat kóstoltunk, a hangsúly megkérdőjelezhetetlenül a kiemelkedő minőségen volt.