Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.
Ha a tengerpartra és a napsütésre gondolok, akkor az Isztria jut eszembe. Az utóbbi évek nyaralásait, az esküvőm utáni napokat is itt töltöttük. Fenyő alatt délután aludni, naplementét nézni a kempingben, horvát szóra olaszul válaszolni, reggel a halászoktól halat venni, főzni és mellé remek helyi borokat inni. Nyárvégén fügét csenni. Megnyugodni. Ezt jelenti talán néhány mondatban leginkább az Isztria nekem. Ismerős hely, szinte ismerjük is egymást, még ha nem is egy nyelvet beszélünk.
Az eszéki borfesztivál az éves bornaptár kötelező kezdőrendezvénye, nekem személy szerint az idei volt a hatodik a hétből, busszal közel negyvenen meg harmadik alkalommal utaztunk le. Azaz most lefelé csak a csapat utazott, én kétnaposra vettem a túrát. Kalandtúra indul, vonattal Eszékre!