A jóformán édes borairól híres Tokaji borvidék egy egészen új arcát mutatta be a legutóbbi szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen. A borközönség nagy részének Tokaj neve ma még mindig egyet jelent az aszúval. Erre azonban a kereslet igen csekély, az átlagfogyasztó nem igazán engedheti meg magának az 5 és 6 puttonyos aszúkat a mindennapok során. Jó ha ünnepekkor előkerülnek ezek a tételek vagy akkor sem. Tokaj természetes édes borai a magas áraik miatt nehezen állják a versenyt a borpiacon, a mesterségesen édesített borok ugyanis kielégítik a nagy többség édesborok iránti igényét.

Az idei utolsó borszakkör több szempontból is eltért a korábban megszokott szabályoktól. Például nem vakon kóstoltunk. Nem natúr kóstoltunk, hanem ételek mellé. Csak természetes édes borokat kóstoltunk. És ha valaki a teljes mennyiség literre vetített cukortartalmára kíváncsi, a címben adtuk meg a választ.

Vörös aszúk, ürmösök, sillerek címmel jelent meg Mód László és Simon András néprajzkutatók könyve. A kiadvány azokra az időkre kalauzolja el az olvasót, mikor hazánk még Európa bornagyhatalmai közé tartozott. A trianoni békeszerződés után a szőlőültetvények harmada az új határokon kívül rekedt, és olyan több évszázados múlttal rendelkező borvidékek kerültek elcsatolásra, mint a szerémségi, ménesi, érmelléki, küküllő- vagy marosmenti. Az 1875-1920 közötti időszakot bemutató kiskalauz segítségével az olvasók képzeletben bebarangolhatják a Trianon előtti Magyarország bortermő vidékeit.