Az úgy kezdődött, hogy bor-újságírói ismereteim gyarapítása céljából beneveztem a WSET alapfokú borismereti tanfolyamára. A borvidékek, szőlészet-borászat, szőlőfajták, borpiac beható tanulmányozása közben/után megkezdődött a gyakorlati okulás, heuréka élményekkel tarkított kóstolók során (aha, tényleg itt érzem a savat, amott a tannint). A különféle alapanyagokkal történt összekóstolás hihetetlen meglepetéseket hozott (például a citrom).

Igazi színfoltja a Szekszárdi borvidéknek mind könnyedre hangolt, gyümölcsös boraival, mind pedig egyedi stílusával, humorával és a már fogalomnak számító kék zsigulijával. Az online és nyomtatott sajtóban azonban nem lehet róla olvasni, ifj. Márkvárt János ugyanis nemigen ad interjúkat. Vele a szőlőben lehet találkozni, jobb esetben a borain keresztül megismerni. Épp ezért a gyűszűvölgyi pincében beszélgettünk, s miközben sorra váltották egymást a különféle évjáratok és fajták, palackos és tartályos tételek a poharunkban, szépen körvonalazódott előttünk egy életút, egy ars poetica és persze szinte a teljes szortiment. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020 tavaszi számában jelent meg.)