A közép-európai borvilág egyik legizgalmasabb átalakulása jelenleg a cseh és morva borvidékeken zajlik, ahol a tradíció és a modern organikus szemlélet kéz a kézben jár. Ennek a megújulásnak az egyik legfontosabb bástyája Jan Stávek pincészete. Stávek nem csupán egy borász a sok közül: ő a kékfrankos (frankovka) igazi nagykövete, aki bebizonyítja, hogy ez a fajta a legmagasabb szintű nemzetközi versenyeken is abszolút elit kategóriát képvisel.

Mondhatnánk, hogy kitárul, akárcsak a látótér, ahogy ifj. Heimann Zoltánt hallgatjuk. Főleg azért, mert úgy tűnik, hogy képes az önreflexióra, beismeri ha hibázik és igyekszik tanulni belőle. Ez pedig a nagyok ismérve, legalábbis szerintem.

Sokszor, sok helyen mondtam el, de nem elégszer: a tágan értelmezett pannon térség, a Duna-országai, a Kárpát-medence - kinek melyik elnevezés tetszik jobban -, két igazán meghatározó, helyi specifikumokat messze felülíró fajtája fehérben az olaszrizling, vörösben (azaz kékszőlőben) a kékfrankos. Sok száz szőlőfajta megismerése, kóstolása után így ötvenen túl már leginkább ez a két fajta sorsa, jövője érdekel. Meg azért még vannak kedvencek, témák ezen felül is, de az utóbbi időben, mondjuk öt-hat évben ez kezdett bennem felerősödni, a hangerőt pedig nem letekerni, hanem fel szeretném.