A talán legismertebb osztrák borvidék, Wachau után a talán legtörténelmibb, Rust is megalkotta a saját DAC rendszerét, emelve ezzel a ruszti szőlőtermesztés patináját. A 2020. október 9. óta életbe lépett változások révén egyben megalkották az első olyan DAC területet, ahol a DAC minősítést csak az édes borokra lehet megadni. Ezzel párhuzamosan, elismerve a „másik” oldal, a Fertő keleti partja szőlészeit is, a Neusiedlersee DAC rendszert az édes borok kategorizálásával bővítették.
Az alábbiakban öt-öt villányi és burgenlandi tétel kóstolási jegyzete és összefoglaló tapasztalatai következnek, abból a célból, hogy egyrészt testközelből lássuk és érezhessük a hasonlóságokat és különbségeket, remélhetőleg ezzel megerősítve a piacon lévő tételek kóstolási bírálataiból készítette aromavizsgálati elemzéseket.
A földrajzi és a történeti/emberi áttekintésből az az alapvető következtetés adódik, hogy mindkét terület kiválóan alkalmas a vörösborok készítésére, ezt a termelők nagyon pontosan tudják, és ez irányban fejlesztik tovább birtokaikat, szőlőiket. Míg Burgenlandban továbbra is meghatározó a kékfrankos, addig Villány, bár szintén hosszú korszaka volt, amikor ez a szőlőfajta volt a meghatározó, inkább a bordói fajtákra tett, azon belül is egyre kiemeltebben a cabernet franc-ra.