Az elmúlt években a felvidéki borok reneszánszukat élik a budapesti piacon, a kommunikációjuk mindenesetre erre enged következtetni. Mindenki ismeri Bott Frigyes nevét, de a kürti borfesztiválról is sokan hallottak, akárcsak Sütő Zsoltról, vagy Melecsky Tiborról. Mégis, ha a felvidéki borászokat kérdezzük, hamar kiderül, hogy nyelvi akadályok ide, érzelmi kötődés oda, többségük számára a legfontosabb piac Pozsony. Mi vezetett idáig? Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, érdemes-e felvidéki bort kóstolni? Tartsanak velem, keressünk együtt válaszokat!

Az igen bevállalós és tökös dolog, hogy nemzetközi napot szervez valaki, egész pontosan Kézdy Dani a furmintnak. Nem előzményektől mentes a sztori, hiszen ő indította el a Furmint Februárt is, talán épp ezért lett február elseje a Furmint Day. Nem tudom, másutt hogy fogadták (vannak persze, akik fúrják őt és kezdeményezéseit rendesen, de akiben van becsület és erkölcs, tudja, hol a helye), mi Pécsett szerveztünk egy kóstolót. Sokan nem voltunk, de lelkesek és a borok, nos igen, meggyőztek ismét, lehet és érdemes furmintozni.