Van, hogy egy bornak jót tesz, ha nem társaságban, inkább egyedül kóstoljuk, pontosabban kettesben ülünk asztalhoz. Az is jót tesz neki, ha több napig kóstolgatjuk, így míg a palack végére jutunk, teljesebb kép alakul ki. Persze, a hétköznapokban erre kevés az esély, az átlagfogyasztó - ha van olyan -, biztos nem pepecsel ennyit. Inni szeretne, jót akar inni, miért is ne? Hát itt egy jó bor.

Az utolsó pillanatban befutott borokkal együtt harminc tételt soroltak elénk a legutóbbi Pannon Borboltos keddi kóstolón, bár az arány nem volt olyan gyászos, mint amikor csak újborokat kóstoltunk, most is csak a bizonytalan kétharmad ütötte meg a 80 pontot, ráadásul az évjáratos vörösek között akadtak sokkal nagyobb gondok. Doh, penész, brett, csúnya szavak ezek, borban találkozni velük ritkán okoz élvezetet. Viszont ellenpélda is akadt, kicsit hosszabb a sor, de végigolvasni ezúttal is érdemes.

Ez az év nem volt a korán érő fajták éve. Nem mintha a később érők világcsúcsdöntésbe fogtak volna a viszonylag szép októberi időben, de azokból talán lesznek szép borok. Portugieserből, de még rozéből is keresnünk kellett, nagyítóval, duplázott jószándékkal a bekerülőket. Nehéz meccse volt, de a végén csak hálóba jutott a labda. Egy tucat és még két bor nyolcvan pont felett.