Egy polc megadta magát a raktárunkban, álldogált félszegen egy ideig, a minap meguntam, lepakoltam, ami még rajta volt. Szétszedni mg nem volt időm, megszerelhető, megmenthető lesz talán, viszont az alsó polcon vörösek helyett pár karton fehérre leltem. Néhány kíváncsivá tett, behűtöttem, megkóstoltam őket, íme a tapasztalat.

Már jó ideje húzódik, hogy a boraimat otthon rendezzem, a családi béke megkívánta, hogy a babaútvonalakból és a tárolásra alkalmas kevésszámú helységünkből eltűnjenek a borok. Egy szombati nagytakarítást követően minden dobozból, borhűtőből, polcról és bortartóról lekerültek a palackok a keserves számvetéshez.

Az utóbbi időkben többször is kaptam varázsbort, de eddig még nem volt érkezésem megkóstolni őket. Tegnap este megtettem és mindjárt lelövöm a poént: nem volt varázslat. Hogy miért sikeresek mégis? Nos, erről szól a következő poszt.