Hatodik alkalommal sorakoztak fel február 22-én a Corinthia szálló dísztermében a szekszárdi és egri bikavérek, ezúttal a Borjour csapatának szervezésében. A nagyszabású megmérettetés előtt a hotel egyik különtermében, békés „terepasztal” mellett a borszakírók megbeszélést tartottak, hol is tart ma a bikavér. A kerekasztal beszélgetést Mészáros Gabriella borakadémikus vezette, aki erre az alkalomra négy-négy olyan szekszárdi és egri bikavért választott ki 2016-ból, amelyek valamilyen szempontból tanulságosak. Ha ilyenek lennének a magyar bikavérek, persze máris fellélegezhetnénk, hogy jó úton haladunk, de azért még sok a tennivaló. A kóstolás közben felmerült legfontosabb kérdéseinket (és lehetséges válaszainkat) összegezzük most.

Az Iván-völgyi kadarka túra immár hetedik esztendeje örvendezteti meg a Szekszárdi borokra, azon belül is a kadarkára fogékony fogyasztókat, most azonban a város északi felén tevékenykedő borászok gondoltak egyet és önálló túrát alkottak április 29-re a Szekszárdi Bikavérnek is, Bikavér Borongoló néven. Az ötletgazdával, Eszterbauer Jánossal beszélgettünk.

Emelkedett a kékfrankos kötelező részaránya a szekszárdi bikavérben. A legfrissebb termékleírásba foglalt szabályozásnak megfelelően a vörös házasítás legalább 50%-át kékfrankos és kadarka adja, ebből a kékfrankosnak minimum 45%-ot, a kadarkának minimum 5%-ot kell kitennie.