Az olaj mindennapi életünk egyik fontos alapélelmiszere, manapság már kozmetikuma is. Ebből kifolyólag nem mindegy, hogy milyen olajból dolgozunk. A minőséget nem csak az alapanyag határozza meg, hanem a gondos feldolgozás, a minőségre való törekvés minden munkafolyamatnál: ezt az alapelvet tűzte ki maga elé a Kónya-család a Premo olajok készítésében. A Pécs-Mecseki Borút gasztroklubjának legutóbbi rendezvényén Kónya Nándor és Kónya Lilla mutatták be a családi vállalkozást és a hidegen sajtolt olajokat, saját készítésű, olajokkal és őrleményekkel készült finomságok kíséretében. A Kónyafarmról a téli számban jelent meg írásunk.
Minden évben várom, hogy megjelenjenek. A kalauzok. Borkalauzok, étteremkalauzok, külföldről, itthonról. Van bennem valami vonzalom a számok, statisztikák, rangsorok világa iránt, nézegetem, összevetem, átszámolom a pontokat. És a legtöbbször azért nem veszem őket halálosan komolyan. Egy ismeretlen városban vagy a kalauzt követem, vagy a megérzésre hagyatkozom. Nagyjából ugyanakkora sikerrel.
Pénteken Steven Spurrier-vel jártuk be a Belje Pincészet archívumát, megcsodáltuk a 1949-es cabernet franc-t, de az este főszereplője sokkal inkább az olaszrizling volt. Azaz a graševina. A brit bormédia az utóbbi években rácuppant déli szomszédunkra, Jancis Robinson könyvére elég utalnom, vagy a nemrég Drávaszögben járt Oz Clarke-ra, illetve a múlt heti Steven Spurrier vizitre. Miközben idehaza épp Olaszrizling Október van, de hogy is állunk?