Felpaprikázni a másikat, borsot törni az orra alá – néhány jól „megfűszerezett” szólásunk, szenvedélyesek, mint amilyenek a fűszerek maguk. Bejárva Pécs környékének fűszerútjait, amelyek sajnos még ritkásak és nem olyan élénkek, mint azt a Fűszerek Városa cím megérdemelné, egyaránt szenvedélyre, ínyencségre és természetszeretetre ismertem e különleges szakma művelőiben. Mindegy, hogy fűszerek termesztésével, szárításával vagy keverékek készítésével foglalkoznak, az ételek ízesítésén túl jóval többre becsülik azokat. Szenvedélyük a fűszer.

Nyári napokon gyakran érezhetjük a konyhákból kiszökő lecsóillatot. Nem véletlenül: a lecsó a nyár egyik legjellemzőbb étele. A magyar háztartásokban sokféleképpen készítik. A zsiradék mibenlétében, a hagyma, a paprika szeletelésének módjában, a paradicsom hámozásában, az ízesítésben is jelentős eltérések mutatkoznak. Az alap lecsó számtalan módon variálható, ízlés szerint készíthető rizzsel, tojással, tarhonyával, burgonyával, kolbásszal, tökkel, zöldbabbal, gombával stb. Elmondhatjuk: ahány ház, annyi lecsó. Következzék most egy alap lecsórecept úgy, ahogy én készítem.

Tikkasztó, forró nyári napokon nincs jobb desszert, mint egy nagy adag fagylalt. A nyár gazdag gyümölcskínálatából magunk is könnyen készíthetünk igazán finom, adalékanyagoktól mentes házi fagylaltot. Senkit ne tántorítson el a fagylaltkészítéstől az, hogy nem rendelkezik fagylaltgéppel, mert anélkül is finom jeges csodákat készíthetünk. Az alábbi fagylaltok és a szorbet is gép nélkül készültek, málnából, ribizliből, még aktuális.