Három bor, szép sor, ráadásul izgalmas is. Kadarka, shiraz, no meg ráadásként egy házasítás. Hárman ültünk le, zoranka, emzé és kenszei, utóbbi vállalkozott a toll és papír használatára, a többiek csak a kortynak éltek. Otthon, nyugalomban, gyerek az ágyban, csend van. Kóstolunk, mert így jó, nem kérdés a jogsi, szendvics is akad a hűtőből, miután két kiló szezámos halropi eltűnt, jórészt emzé fogai között. A végén persze minden borra találtunk alkalmat, mert hiszen a csajozás korai időszakában a vacsora mellé a shirazzal csábítunk, ha meg csak a vacsora mellé kell valami vörös, de azért ne olyan, hogy csak róla szóljon az este, a házasítást vegyük le a polcról. A kadarka viszont minden alkalomra bejön.

Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.

Na már mindjárt kössön belém valaki, hogy az nem is syrah (szírá), hanem shiraz (siráz). Pedig ugyanaz ám. Csak amíg egyik fő szülőterületén, francia nyelvterületen inkább az első verzió dívik, addig az angolszász/búr világban (elsősorban Ausztrália vagy Dél-Afrika itt a húzóágazat) a második verzió a tetszetősebb. Nálunk meg kinek hogy puffant. Merthogy nem egy hungarikum, annyi szent, sokan perzsa eredetűnek mondják, mások ősfranciának, felmerült egy albán szál is - mi az ismerkedésre kiválasztottunk véletlenszerűen 16 palackot. És először fordult elő a klub történetében, hogy ketten is ugyanazt hozták. Ráadásul a későbbi „nyertest”.