Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.

Három bor, szép sor, ráadásul izgalmas is. Kadarka, shiraz, no meg ráadásként egy házasítás. Hárman ültünk le, zoranka, emzé és kenszei, utóbbi vállalkozott a toll és papír használatára, a többiek csak a kortynak éltek. Otthon, nyugalomban, gyerek az ágyban, csend van. Kóstolunk, mert így jó, nem kérdés a jogsi, szendvics is akad a hűtőből, miután két kiló szezámos halropi eltűnt, jórészt emzé fogai között. A végén persze minden borra találtunk alkalmat, mert hiszen a csajozás korai időszakában a vacsora mellé a shirazzal csábítunk, ha meg csak a vacsora mellé kell valami vörös, de azért ne olyan, hogy csak róla szóljon az este, a házasítást vegyük le a polcról. A kadarka viszont minden alkalomra bejön.

Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.