Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

Nemrég volt ugye némi születésnapi mulatság, bontottuk is pár palack bort, két zsák üres üveget vittem ki a szelektív járathoz, gondolták is a srácok a kukásautón, micsoda alkoholista ez már megint. No de ami elfogyott, elvitték a palackját is, viszont akadt egy-kettő bontott tétel, bettem a hűtőbe, jól visszadugózva. Ahogy lenni szokott, majd megiszogatom esténként, gondoltam, aztán persze nem. 

A Pécsi borvidék két fiatal borásza mutatkozott be a Nappali Bárban. Szabó Zoltán Hosszúhetényből és Horváth Zoltán – Planina Borház Mohácsról, utóbbi a tamburazenekarát, a Sokadiját is elhozta magával a hangulat felfokozása érdekében. A kóstoló egyben egy kiállítás megnyitója is volt, januárig Tatai Tibor mohácsi grafikusművész (ő felel egyébként a Planina Borház címkéiért is) válogatott munkái lógnak a falakon. Ha az estről le is maradtunk, érdemes benézni, mert a képek a falakon vannak, a két Zoli borai meg fogyasztásra készek.