Van abban valami izgalmas, amikor a pincészet helyeként megadott címet böngészve az utcaképben egy teljesen átlagos családi ház bukkan fel. Minden kétségünk szerte száll azonban, amikor a kapun megpillantjuk a keresett logót, és az udvarba belesve már látjuk a szüretelőládákat és a préseket is.
Interjúzni indultunk, az immáron két hónapja Hosszúhetény fényes csillagaként ragyogó, magát „gourmet-ház”-ként aposztrofáló étterembe. Az első pillanattól roppant szívélyes vendéglátással rajzoltak körül bennünket, a tulajdonos Hosszú Franciska kedves ösztönzésére pedig kóstoltunk is, amely fogások impressziói kapcsán egy tárlatvezetésre invitálom az Olvasót! A tányérok elébe csak annyit jegyzek meg, hogy ha már unjuk a szürkeséget, érdemes egy picit utazni a Kun Péter álmodta költeményekért. (Két szerzőnk is ellátogatott a Hosszú Tányérba, holnap érkezik a folytatás - a szerk.)