Amikor a kóstoló első felében tíz friss tétel jön velem szembe, tíz karakán 2014-es, akkor elsőre nem rettenek meg. Bár féltettek a csata előtt, óvtak a repülő, vad savaktól és alattomosan borba bejutó, szőlőből hozott rothadásos ízfoszlányoktól, mit sem számított. Szerencsére nagyobb gondok nem is voltak. Iható borok, többségében, egy-két kivétellel, amelyek mellé a „kedveltük” megjelölést is felkarcoltuk.
Már egy ideje adós vagyok a legutóbbi borszeminárium beszámolójával. Nem (csak) lustaságból, csak rendezni kellett magamban a sorokat. Mindig nehéz olyankor írni, ha egyrészt nem jegyzeteltem rendesen, másrészt nekem tetszett ez az este és nehezen tudnék rá most kritikus szemmel nézni. Jó volt a hangulat, jók voltak a borok és Debreczeni Mónika előadása alatt a szokásosnál jóval kisebb volt az alapzaj, ami szintúgy jót jelent, főleg ha tudjuk, hogy százan vettünk részt a kóstolón.