Szlovén szomszédolásunk folytatásában néhány érdekes turisztikai kisprojektet mutatunk be, de természetesen pincészetek és éttermek nélkül sem bírtuk ki. A szlovén állam a turizmust fontosnak tartja és több szinten támogatja, mi egy Snovalec nevű pályázat győzteseit látogathattuk végig, amelyek között mediterrán fűszerkert éppúgy volt, mint szőlőkertekbe épült apartmanok. Kis projektek, de mind hozzátesznek a turizmus változatosságához. A bor és gasztronómia végig fontos szerepet játszott a programunkban, ám azt előre senki sem közölte, hogy egy szarvasgombás tésztáért biciklire kell ülni és 21 kilométert tekerni a hegyekben. Viszont saját meglepetésemre is élveztem a biciklizést. És utána egy pohár hideg Favorit sört. No meg a szarvasgombás ebédet is, természetesen.

A FIJET jóvoltából részt vehettem a szervezet második nyári akadémiáján, amelyet a szlovéniai Portorožban szerveztek meg. Az akadémia alatt szorgos naplót vezettem, nem annyira mert ilyen szorgos vagyok, de mert ez volt a házi feladatunk. A következőkben ezen naplóbejegyzéseknek a zanzásított változatát olvashatják el érdeklődő olvasóink, elsősorban a borokra és a gasztronómiára fókuszálva, és megspékelve a hazahozott borok immáron közösen elkövetett kóstolási jegyzeteivel. Elöljáróban és az érdeklődés felkeltését ösztönözve csak annyit mondhatok: borok, ételek, tájak teljes joggal kapnak itt több posztot (vasárnaponként), van tanulság bőven.

Van egy kedvencünk Mariborban. A második legnagyobb szlovén városban RMP kollégával rátaláltunk egy étteremre, amit törzshelyként is elfogadnék. Az elmúlt pár hónapban szinte minden második héten megfordultunk a Dráva-menti városban, idegenként nehéz rögvest jó helyet találni. Nekünk szerencsére elsőre sikerült. Valamikor májusban mentünk ki először, munkánk végeztével megéheztünk. Egy szocreál áruház tövében, a központi sétálóutca mentén kis tábla hirdette: vadspárga napok a Rožmarinban. Ahol vadspárgát kínálnak, oda megyünk. Mentünk. Többször visszatértünk.