Egyet rögtön az elején le kell, hogy szögezzünk: ezt a környéket látni kell! A Geresdi-dombság festői lankái sajnos bántóan kevésszer kerülnek a köztudatba, ha a lehetséges belföldi turistacélpontokról kellene összeállítani egy lajstromot. Pedig ha egyszer valaki véletlenül „idetéved”, akkor menthetetlenül beleszeret majd a finoman ívelt dombok között meghúzódó kicsiny tavak harmóniájába. Egyszerűen szép. Ezek után közel sem tekinthető véletlennek az, hogy a Pécsi Borozó indulása óta időről-időre visszatérünk a Bátaapátiban működő Tűzkő Birtokra, ahol az igazgató, Erdélyi Árpád kalauzol minket újfent.

Van egy igen jó tulajdonsága a nyárnak az időnként már-már elviselhetetlen meleg ellenére, mégpedig hogy programban soha nincs hiány. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, hogy épp melyik rendezvényre menjen, miről tudósítson. Épp csak vége lett a Kadarka-túrának, már Pakson találtuk magunkat a Szent Iván-éji Mámoron. 

Amikor a rendezvény előtti napon azt láttuk a jegymester-kimutatásban, hogy 178 jegy elővételben elkelt, megszűnt az aggódás, hogy nem leszünk elegen. Aztán másnap záráskor meglett a végleges szám, 320 karszalagot adtunk ki, ennyien még sohasem voltunk TOP25 kóstolón, a bor elég volt, az E78 kellemes hőfokon zsibongott, ha a végére nem fáradunk el, nem is az igazi. De a Sétatérre még eljutottunk, hagyomány ez, bár a Cella Septichorából csak ki kellett lépni a térre, de kellett a lazítás. Huszonöt bor csodálatos élete a Zsolnayban.