A Pécsi Borozó első számában, 2008. tavaszán jelent meg Cserna-Szabó András írása, A dög. Az írásra több alkalommal is hivatkoztunk már azóta, idéztük is sokszor, de eddig csak a pdf-ből lehetett elolvasni, ha valaki nem archiválta az akkori nyomtatott kiadást. A hétvégén újraolvastam és úgy gondoltam, kezdjük ezzel az írással a hetet. (zoranka)

Merényi a hajnali vonattal érkezett Pécsre, másodosztályon. Még Pesten látta felszállni az első osztályra a kifogástalan öltözetű, titkárának magyarázó Zsolnay Miklóst, de akkor még nem tudta, hogy ki az. Vonaton babonából nem kártyázott soha. Szerencséje volt, mert Zsolnay, ha nem akart, nem vesztett, csak nagyon ritkán. 

Amikor nagyszerű borokról beszélgetünk, a „terroir” szó szinte mindig előkerül. Újságírók is gyakran alkalmazzák, hogy bizonyos borok minőségét és egyediségét megmagyarázzák. A szőlészek ezzel a fogalommal próbálják felértékelni szőlőiket, a borászok így különböztetik meg boraikat versenytársaikétól, a kereskedők pedig a borok iránti keresletet és a vételárat igyekeznek erre hivatkozva növelni. Sajnos azonban a szó sokszor szerepel a borok hátcímkéjén úgy, hogy a borkészítés során a fogalom jelentésére nem figyeltek oda. A terroir ma egy divatszó! Bár a kifejezés francia eredetű, hosszú története során globális fogalommá vált, követve azt a világtrendet, ami az egyedi és különleges termékeket részesíti előnyben.