Áprilisban hetedik alkalommal zötyögnek Pécsre csomagküldőkkel, postával, személyesen a világ minden tájáról a portugieserek. No jó, leginkább Közép-Európából, de volt már kivétel. Az idén március végéig lehet jelentkezni és borokat küldeni, az első osztrák, német és szlovák fecskék már a dolgozómban raktak fészket, én viszont egy villányit bontottam magamnak, emlékeztetőül, milyen is egy portugieser.

Havonta egyszer-kétszer eljutok a Pannon Borbolt heti keddi kóstolójára, ahol alkalmanként olyan húsz friss, piacra lépő tétellel ismerkedhetek meg. Ritkán készül róla átfogó bejegyzés, mindenről felesleges is volna, például a tegnap kóstolt friss fehérek elég szomorú kezdést produkáltak, erről a jelenségről később lesz némi eszmefuttatás. Inkább csak egy-egy bort emelek ki olykor, amit érdemes akár magáncélú kóstolólistára is venni.

Hét országból kilencvenegy bor került a tíz országból érkező nemzetközi szakértői zsűri elé a hatodik Portugieser du Monde borversenyen.  A portugieser, azaz hagyományos nevén kékoportó fajta egyetlen nemzetközi versenyén idén 4 champion-díjat és 28 aranyérmet osztottak ki, a zsűri külön kiemelte, hogy a 2017-es évárat nagyon jó portugieser borokat eredményezett egész Kelet-Közép Európában. A legjobbaknak járó elismerések a horvát Plesivica (ide kettő is), a német Rheinhessen és a magyar Villány borvidékekre kerültek.