Mindent elborítanak októberben az olaszrizlingről szóló írásaink, de egy időre szünetet tartunk. Volt borszemináriumunk, borbemutatónk, borszakkörünk is a fajtának szentelve, kóstoltuk a rizlingeket rendületlenül, a sorozat lezárásaként a pezsgőházas kóstolások jegyzeteit adjuk közzé.

Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

Nincs nagy tapasztalatom budai zöld körökben, talán Szeremley, Válibor, más emlékem most így nincs is a fajtáról. Aztán egyetlen doktorkollégánk jóvoltából ez a palack került a kezembe nemrég. Ő járt Badacsonyban, tetszett meg neki, hozta el. Én meg kibontottam, ismerkedtem, megkedveltem, érdekelne a többi is.