Mindent elborítanak októberben az olaszrizlingről szóló írásaink, de egy időre szünetet tartunk. Volt borszemináriumunk, borbemutatónk, borszakkörünk is a fajtának szentelve, kóstoltuk a rizlingeket rendületlenül, a sorozat lezárásaként a pezsgőházas kóstolások jegyzeteit adjuk közzé.

Az élet íze azaz Schmecke das Leben néven öt stájer borász mutatkozott be közös asztalokon az izolai Orange Wine Festival emeleti lépcsőfordulójában. A kis helyen sokan fordultunk meg, a borok más jelleggel bírtak, mint az olasz vagy szlovén narancsborok (azaz héjon erjesztett vagy másképpen vörösboros technológiával készített fehérborok), ráadásul azért mindegyik borásznál egyedi stílus is felfedezhető volt. Ami nem baj persze, sőt.

Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!