Tegnap este végre sikerült pontot tennem egy cikk végére, huszonötezer leütés, keretesek és receptek nélkül, végül könnyebben ment, mint terveztem, még vissza is kellett fognom magam, nehogy túlírjam a sztorit. Hogy ebben ennyi szerepe volt a hozzá kortyolgatott bornak, nem tudnám megmondani, végül is csak két pohárral csúszott le. Magyar malbec, akit érdekel.

A Terra Parna pincészetről írtunk már, többször is, a portugieser kapcsán jutottunk el hozzájuk, aztán kóstoltuk is őket, champion-díjat is bezsebelték az idei Portugieser du Monde-on. Ottjártunkkor nem hagytuk ki a lehetőséget és beszereztünk pár egyéb tételt is. Köztük ezt a rajnai rizlinget.

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.