Van nekünk a Balaton. És ez jó. Kezdem megszeretni, ahogy telnek az évek. Tengervízben csíráztatottként nem nagyon értettem gyerekként ezt a Balaton-imádatot. Begyalogolsz a tó közepéig és akkor is csak azért fordulsz vissza, mert leégett a hátad. Vastag, keletlen lángos, csúf bódék, mindig tömeg, pöffeszkedő keletnémetek, koszos víz. Sajnálom, ez maradt meg, elsősorban a déli partról, a rokonoknak ott volt nyaralójuk... És visszatért a kilencvenes évek közepén tett utolsó látogatásomkor. Mert azóta nem nagyon mentem arrafelé. Aztán tavaly hagytam magam meggyőzni és a Balaton partján nyaraltunk egy hétig. És jó volt. Nem tökéletes, de jó. Ezért az idén leszerveztük a remake-et is.

Az Alexandra kiadónál megjelent étteremkalauz (amellyel napokon belül részletesebben is foglalkozunk) után újabb gasztro-toplista is az élbolyba emelte a pécsi Enoteca Corsót. A Dining Guide szerint a tíz legjobb között van a pécsi étterem, az pedig, hogy ki lesz a tízből a legjobb, év közben, szigorú tesztelések során derül ki.

Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!