Ma este, amikor bort bontok és ezt a bejegyzést írom, nemzeti gyásznap van. Nem magyarázom túl, mindenki látta, olvasta, hallotta. Ezért francia bor kerül az asztalra, egyéves emlékeim szerint nem is akármilyen. Kicsit kilövöm a netet, kikapcsolom a tévét, ez a háború most kicsit távolabb kerül, legalább pár órára. Volt belőle nekem már elég. Ez a pár óra legyen egy francia boré.

A tavaly bejelentett Villányi Franc piaci megismertetése közel másfél éve aktívan zajlik, itthon és külföldön is voltak tematikus fesztiválmegjelenések, mesterkurzusok, kóstolók. November végén egy még izgalmasabb és különlegesebb, de mindenképpen eddig ritka pillanat következik: villányi és Loire-menti cabernet franc borokat kóstolhatunk egymás mellett, de nem vetélkedve. A cél a fajta népszerűsítése, a két talán legfontosabb termőterület borain keresztül.

Mindenféle apropók hozták úgy, hogy egyszerre volt nálam három palack, három különböző évjárat a siklósi Riczu-Stier Pincészet cabernet franc-jából. Micsoda lúzerség lett volna nem egyszerre bontani őket. És micsoda pazarlás, hogy egy magányos hétfő estén egyedül bontottam meg három bort. Nézzük csak, milyenek voltak a 2014 előtti szép évek.