Nem ennyi szünetet terveztem a két franc írás közé, ám sajnos az Élet – mint tudjuk – nagy mókamester. Reményeim szerint ő legalább tud nevetni… No de vissza is ehhez a szép fajtához, lássunk további két franc-t, ezúttal két tételt a szekszárdi Görögszóból.

A francia eredetű fajta az egyik legelterjedtebb a Világon. Franciaországban  a nagy bordói vörösborok fontos „alkotórésze”, fajtaborként ritkábban fordul elő. Hazánkban leginkább Villányban és Szekszárdon találta meg otthonát, de a Soproni borvidéken is izgalmas borok készülnek belőle. Mint fajtaborként, mind házasításokban kitűnő minőségű, magas extrakt tartalmú borok készíthetők belőle. A fahordós érlelés különleges fűszeres aromákkal gazdagítja a piros gyümölcsös zamatú bort.

Valamiben hinni kell… Egy borvidék, egy borászat olykor hosszú ideig keresi a saját útját, a megfelelő házasítást, a fajtát, amit sajátjáénak érez, amit legjobban szeret. Volt időszak, amikor nagyon bíztam benne, hogy Szekszárdon ennek az útkeresésnek a vége a kadarka lesz, azonban a mostani kóstolóra beküldött borok között egyetlen kadarka volt csupán 5 db kékfrankossal szemben. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés eldőlni látszik, bár a nagy képet minden bizonnyal az azért árnyalja, hogy a kadarka ritkán az a nagy formátumú, hosszasan érlelhető fajta. Következzen tehát 3 újabb kékfrankos tétel…