Foglalkozásomból adódóan rengeteget mozgok a gasztronómia világában (szegény én…), sőt, ami irigylésre méltóbb, nagyon sokszor kóstoltatok borokat (csak a munka…). A nagy többségük profin elkészített, hibátlan, ugyanakkor konformista stílusú tétel, így amikor a munka végeztével azt a néhány deciliter maradványt hazaviszem, legtöbbször elfőzés és/vagy kiöntés lesz a sorsuk (a kedves olvasók alighanem szívesebben látnának már egy melegebb éghajlaton…).
Avagy mit is isznak a normannok a dagály visszavonultával a tengerparti fövenyből kikotorászott tengeri dolgokhoz.
Mihez kezdjen a magamfajta „unatkozó” borszakíró a rendkívüli helyzetben? Miután minden nap gondosan körbetelefonálom a családom és a barátaim, takarítgatok és főzök, estére bizony jól tud esni egy pohár bor – főleg ha az ember lánya hozzá van szokva heti egy-két egész estés boros rendezvényhez és a pörgéshez a borbárban. Ilyenkor jó, hogy tele a borhűtő és hogy főszerkesztőnk arra buzdított, hogy osszuk meg otthoni borélményeinket, „hogy a karantén végére ne egyedül tűnjünk alkoholistának”. Kedden paprikás krumpli volt a vacsora, amihez valami könnyű vörösbort kívántunk meg, így a badacsonyi Szászi Birtok Bio Csókaszőlő 2018 borára esett a választásunk.