Évtizedeken át az olcsó, édeskés habzóborokként voltak jelen az üzletek polcain, ezért sokan le is írták. Pedig Emilia-Romagnában mindig is létezett egy másik Lambrusco: száraz, elegáns, a helyi gasztronómia természetes társa. A Lini 910 és néhány hasonló szemléletű borászat kitartó munkájának köszönhetően ez a sokáig háttérbe szorult borstílus ma már a világ legjobb éttermeinek borlapjain is helyet követel magának.
Valpolicella észak-olasz tájait járva az utazóban nem marad kétség afelől, hogy ezen a vidéken minden a borról szól. A domboldalakat katonás rendben álló szőlősorok borítják, a ciprusfák között régi villák és kúriák bújnak meg, a háttérben pedig a Lessini-hegység vonulatai rajzolódnak ki.
A napokban két nagy és ismert (sőt, az egyik világhírű) olasz borvidék is jelentősen és úgy változtatta eredetvédelmi előírásait, hogy azzal reagálni tudjon az amúgy is csökkenő borfogyasztás változó trendjeire.