Volt már szó Sándor Zsoltról a Pécsi Borozón, a terveiről, hogy mit és miért csinál. Azóta nem sok minden változott, csak bővült a család, nőnek a gyerekek, megszületett és meghalt a Bükki Borvidék első közösségi kezdeményezése, Zsolt munkát vállalt mint alkalmazott borász és ott is hagyta a munkát, továbbra is tele van tervekkel, furmintot telepített Miskolcon, át akarja alakítani az egész Avast, ami egy több szintes pincesor a város szívében, miközben szépen, csendesen készíti továbbra is a csodálatosnál csodálatosabb fehér- és vörösborait, a két lehetetlen fajtából, a cserszegi fűszeresből és a Zweigeltből.

Általában így az ősz közepén, már kissé a második felébe hajlóan sikerül eljutni Nagyradára, a Cézár Pincészethez, hogy az aktuális évjáratról beszélgessünk, annak újborait megkóstoljuk, hozzá kóstolva az érlelt vörösek aktuálisan piacra kerülő tételeit is. 

A hazai borvilágnak van az a furcsa szokása, hogy alliteráló hónapnév+szőlőfajta címeket talál ki, hogy ezzel adjon apropót arra, hogy tematikus borkóstolókat tarthasson. Az októbert ezért a leginkább közép-európai szőlőfajta, az olaszrizling nyerte meg, én pedig ennek örömére – és mert a pécsi Cornel’s volt kedves meginvitálni az első, még belvárosibb helyszínen, a Király utcai Reggeliben tartott kóstolójára – ajánlok most négy olyat az ottani kóstolósorból, amit nemcsak bárkinek bármilyen élethelyzetre ajánlok szívesen, de magamnak is.