A cím természetesen megvezetés: nem az olcsóságukról híres alsópolcosok közül válogattunk. A igazság az, hogy kaptunk pár osztrák vörösbort is, a Mustrán kóstolt fehérek mellé. Ezek azonban valami rejtélyes ok folytán elkeveredtek és a nálunk időszakosan - a család hölgytagjai szerint túlságosan gyakran, mondhatni állandóan -  felhalmozott boroskartonok aljáról kerültek elő, persze, a mustrázást követően. De a kóstolás azért nem maradt el!

Két fajta a főszerepben a mustrahét zárófejezetében, méghozzá a szomszédból. Osztrák fajtákat hozunk, rofgipflert és zierfandlert. Ez utóbbi nekünk pécsieknek különösen ismert, hiszen mifelénk cirfandliként kerül a palackba, a rotgipfler nem igazán talált otthonra, ellenben Kutjevóban Krauthakerék remek zelenacot készítenek belőle. Kóstoljunk!

Kibontod a palackot, lecsavarod a kupakot és még csak önteni se kezdtél, már ott van a szobában. A macskád, ahogy épp bodzaszörpöt lefetyel és oldalra sandítva odacsurgat a lepattogzott tálka mellé. A falakon virágoznak a bodzabokrok, feketeribizlit majszolsz, bajusztól köldökig maszatos lettél, de ez így együtt valami rendkívüli érzés. A sauvignon blanc.