Hetek óta rágódok ezen a baráti társaságban elhangzott mondaton: a helyi építési hatóság egyik munkatársa szerint „nem kell aggódni” a Somlón az építési engedélyektől eltérő kivitelezés miatt, mert „ott úgysem ellenőriznek semmit, annak nincs gazdája”.
Lengyel Balázs azt írja a Két Róma című visszaemlékezésében, hogy tudta, nem szabad többé Rómába mennie miután 1948-ban ott töltött pár hónapot, fiatalon és szerelmesen a feleségével, Nemes Nagy Ágnessel. A felismerés Plutarkhoszé, a megfogalmazást Hérakleitosznak köszönhetjük, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba ugyebár. De vajon tényleg így van? És ha igen, nem arról lehet szó, hogy a saját emlékeinket merevítette változtathatatlannak hitt képpé az idő?
Ó, a medvehagyma. Mennyire gyűlölöm. Egy egész város ázik a szagban, minden kofa, minden pék, minden gasztroőrült tépi, szedi, macerálja és zabálja. Tavasszal Pécsen bármilyen ételben látni apró zöld cafatot, nem reménykedhetünk másban, medvehagyma lesz az.