Ahogy azt korábban ígértük, visszatértünk a Szekszárdi Helyi Termék Boltba, hogy a  kékfrankos fajtaborok után a belőlük készült házasításokkal is megismerkedjünk. Bár a vasárnapi kóstolóknak nem szokott meghívott borászvendége lenni, jelen esetben Toronyi György is ellátogatott az eseményre, és magával hozta 2012-es kékfrankosát. Remek estindító vörös volt, könnyed és friss tétel, még kissé nyers jellege ellenére is tükröződött gyümölcsössége.

Laza szakmai felvezetéssel indult új, óriási helyszínén a Borjour Magnum, az ország egyik legnagyobb beltéri kóstolórendezvénye. A végére teltházat, kipirosodott arcokat és egyre szélesebb mosolyokat kapott az, aki az esti zárásig kitartott. A hatalmas termek minden pultját felkeresni lehetetlen vállalkozásnak bizonyult, a legszemfülesebbek számára is.

A borszakkör második témája mi más is lehetett volna, mint a furmint. A februárt a vinoportos barátaink négy éve kezdték el furmintra átszervezni, ők hozták létre ezt a most már hagyománnyá vált esemény-burjánzást, azzal az apropóval, hogy felfigyeljünk a furmintra. A cél elérve, már figyelünk rá, de a java csak most jön, hogy elhelyezzük a fajtát a borvilágunkban. Hogy részévé váljon a borfogyasztásunknak. A borszakkörben tokaji vendéggel, nyolc különböző furminttal készültünk, hatvanan kóstoltunk, izgalmas volt, kétségtelen.

Az idei Turizmus gálával egybekötött gourmet vacsoraestnek február 15-én a pécsi Corso Hotel adott otthont. Az est már a vendégek megérkezésekor meglepetést tartogatott: Bartos Erika Hoppla meséi című, Pécsről szóló gyermekkönyvének bővített harmadik kiadását kapták ajándékként az Alexandra Kiadó jóvoltából. Az esten részt vett dr. Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere is, aki a turizmushoz kapcsolódó pécsi eredményekről, fejlesztésekről is áttekintést adott.  

Már egy ideje rendszeresen megkísérti a borkedvelőket, így nem véletlen, hogy idén januárban is megrendezték a Fekete Borpince egyedi, "félmaratoni" borkóstolóját. A névválasztás sem véletlen, hiszen egyrészt 21 tételből álló borsorral készült a pincészet, másrészt időben is 8 órás programmal számolhattak, akik részt vettek az eseményen. A borsor összeválogatása során az a cél lebegett a házigazdák szeme előtt, hogy a bemutatott borokkal minél teljesebb képet kaphassunk a pincészet borainak karakteréről, ízvilágának sokszínűségéről.

Az idei a negyedik Borjour Magnum. A február 16-i rendezvényen, a Millenárison 150 kiállító borászat fogja kóstoltatni összesen kb. 500 különböző borát, melyeket egytől-egyig megkóstolhatnak a vendégek - akár mindegyiket, egy belépővel. A Borjour ugyanis a legnagyobb rendezvényén sem szakít azzal a hagyományával, hogy az egyszeri belépőt megvásárló érdeklődők "odabent" korlátlanul, szabadon, tetszőleges sorrendben kóstolgathatnak. A Borjour Magnumra 2500 vendéget várnak, mi is ott leszünk.

Szerdai kóstolóink soros adása következik. A szerkesztőségi nagyasztal körül megest tucatnyi lelkes borbarát. Van most fehér, rozé, vörös vegyesen, Pécs és Villány elsősorban, de azért van szekszárdink is. A borsor megint hosszabbra sikeredett a tervezettnél, odakinn szemerkél az eső, idebenn csavarjuk a csavarzárat. 

A horvát borvidékek sokaságáról egyszer majd külön kellene írni egy tisztázást, hiszen mintegy harmincezer hektárt 66 borvidékre osztottak fel, ennyi szétaprózni magunkat nekünk sem sikerült. A VinCE magazin februári számában jelent meg egy hosszabb riportom a Bregovita Hrvatska (mondjuk Közép-Horvátország) régió borvidékeiről (ez a négy fő borrégió egyike). Az útról zsákmány is érkezett, pár hete megkóstoltuk, igyekeztem a helyi fajtákra koncentrálni a választáskor.

Nincs nagy tapasztalatom budai zöld körökben, talán Szeremley, Válibor, más emlékem most így nincs is a fajtáról. Aztán egyetlen doktorkollégánk jóvoltából ez a palack került a kezembe nemrég. Ő járt Badacsonyban, tetszett meg neki, hozta el. Én meg kibontottam, ismerkedtem, megkedveltem, érdekelne a többi is.

Szerkesztőségi megbeszélésünk volt, bor nélkül nem megy, bontottunk is párat. A kreativitást elősegítendő csupán. Nem is jegyzeteltünk. De egy bor a háromból ott motoszkált bennem még tovább is, egy rövid megemlékezést megérdemel, gondoltam végül. Odakinn havaseső, idebenn egy nyarat idéző bor.