A hétvége után fellélegeztünk kicsit. Legalábbis mindnyájan, akik részt vettünk a Pannon Borrégió TOP25 megszervezésében, lebonyolításában. Voltunk jó néhányan, többen már másodszor segítettek be, önkéntesként, bort cipelni, jegyet árusítani, töltögetni vagy raktároskodni. Esőben vagy tűző napsütésben, időre, pontosan, hogy minden mindig a helyén legyen. Talán úgy is volt, legalábbis reméljük. Írtak, írtunk az élményeinkről. Meg készültek fotók is. Amíg az új, azóta felfrissült életünkből vett szövegek nem készülnek el, íme, egy kis szubjektív visszatekintő.

Ezen a héten pénteken, azaz július 3-án 17 órától várnak mindenkit Siklósra, A Borozóba, a  Szarvasgombás különlegességek kóstólójára, ahol Dunszt Zsolt barbecue világbajnok mutatja be az Aranyszarvas-gomba Kft. termékeit, amelyek mellé siklósi borokat kínálunk. A rendezvény folyamatos, így a később érkezők is meg tudnak ismerkedni mangalicakocsonya, a szarvasgombás libamáj, a tárkonyos ananászlekvár és a további különlegességek ízeivel.

Belestem egy főutcáról nyíló udvarra, megnéztem az éttermet. Nem voltak már sokan, a déli roham háromra elcsendesedett. Egy lány ült egy napsütötte asztalnál. Felhúzta térdig a nadrágját. Jó lába volt, csak sápadtfehér. Furcsán meleg lett hirtelen. Ilyenkor az osztrákok rögtön szandiban masíroznak a flaszteron, még öltönyhöz is azt húztak, mezítlábaztak, én meg a meditterráneum északi csücskén még elő sem vettem az enyém.

Erre vártunk tavaly óta. Hogy ismét eljöjjön a nap, amikor a Cella Septichora megnyitja kapuit a borkedvelők népes tábora előtt s a római romok fölött a legjobb pannóniai borokat kóstolhatjuk meg. A pátoszt azonban félretéve, június 19-én, pénteken 16:30 órakor mutatkoznak be a pécsi (és Pécsre látogató) publikumnak a TOP25 idei nyertes borai. Némi statisztikával és persze a csúcsborok listájával készültünk mára:

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).

 „… a legszebb megye Baranya” – szoktuk bíztatni a pécsi csapatot idegenben, de amikor én utoljára meccsen szurkoltam, még nem hittem volna, hogy ez a határ másik oldalán is igaz lehet. A hónap gasztrokulturális sztárja: a Szurdok fesztivál!

Kapkodjuk csak a fejünket, aranyeső hull a Pannon Borrégióra, telexen jönnének az eredményen, persze nekünk is csak e-mailünk van már. Aki még nem olvasta volna másutt, összefoglaljuk a lényeget. Annyit azonban ki merünk jelenteni előzetesként: az idei év legnagyobb dobásait a Sauska pincészet mutatta be. Hogy miért? A folytatásban kiderül!

Időben szólunk, a mostani hétvége túlzsúfoltságára való tekintettel: a jövő héten s azután is lesz borélet. Pécsett a POSZT-ot a Sétatér Fesztivál követi, a téren fröccsözünk, de június 19-én a Cella Septichorában a helyünk. Délutántól estig itt mutatkoznak be a Pannon Borrégió legjobb palackos borai, azaz amelyeket a szakmai zsűri kiválasztott. 25 bor, elvileg mindegyik mellett a borász tölt s mesél, jó kis rendezvény ez. Ráadásul alig egy hétre rá, június 25-én Budapesten lesz a repríz, az Ybl Palotában vendégeskedik a TOP25.

Szinte az utolsó pillanatban kapcsolunk, hogy ha már nyár eleje, akkor a versendi Juh és Juhfark Fesztivál, amiről pedig jó szívvel nem maradnánk le semmi pénzért. Mert a két szembenéző domboldalon nyitva van ilyenkor minden pince, a levegőt tambura szólam, és a birkapörkölt illata tölti meg.

Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.