Jó pár éve már annak - egészen pontosan hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutassuk azokat az értékeket, melyeket érdemes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a város határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvirággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösökkel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”
A két megye, Tolna és Baranya határán lévő zsáktelepülés valóban rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik. A községet keletről közvetlenül a Duna és a Gemenci erdő határolja. Sík vidékeit ártéri erdő és szántóföldek borítják, míg a dombhátakat 300 hektárnyi szőlőterület.
A gazdák legtöbbje szőlőként adja el a termést vagy folyóbort készít. Kevés a palackos bor, hiányoznak a nagy húzónevek. Van azonban egy fiatal borász, aki nemrégiben az ismeretlenségből szinte berobbant a boros köztudatba, borai sorra hozzák el az érmeket a nagy versenyekről.
Tavaly a Szekszárdi Borvidéki Borverseny aranyérmes borainak kóstolóján jött szembe velem először Sümegi Ákos, illetve 2017-es zenit bora. Már maga a fajta is üdítő meglepetés volt a kóstolón, az a kirobbanó gyümölcsösség és harmónia pedig, mely a pohárból sugárzott még inkább bevéste nevét az emlékezetembe. Meg persze azokéba is, akik az Országos Borverseny vagy a VinAgora eredményeit is figyelemmel kísérték ugyanebben az évben, hiszen ez a bor ott is szépen teljesített. Ha pedig már az eredményeknél tartunk 2015-ös kékfrankosa Borkiválóság, cabernet franc-ja TOP Borkiválóság lett, utóbbi emellett a Winelovers Bordói Tesztjén a második helyezésig menetelt.
De nézzünk egy kicsit a pince falai mögé!
Ákos családja a 2000-es évek elején a kárpótlások révén kapott vissza területeket, melyeket édesapja gondozott egészen 2007-ig, míg Ákos befejezte egyetemi tanulmányait és egyre gyakrabban látogatott haza Bátára. A kezdeti szőlőeladást szépen fokozatosan váltotta fel a borkészítés. Három acéltartállyal - egy a fehérnek, egy a rozénak és egy a vörösnek - indult minden, Ákos és kollégiumi szaktársai pedig lelkes tesztalanynak bizonyultak a kóstolgatások során.
„2008-tól egészen 2013-ig úgymond saját részre kísérleteztünk. Akkor elérkezett az idő, hogy kicsit nagyobb mennyiséget termeljünk, mint amit mi meg tudunk inni. 2013-tól folyóborként adtuk el, majd 2015-ben áttértünk a palackos értékesítésre. A helyi felvevő piac egyrészt korlátozott folyóbor szempontjából, másrészt a minőségi kategória felé szerettünk volna elmozdulni. Vörösborokból jelenleg 2015-ös tételek vannak a piacon, emellett készítünk rozét és fehérbort minden évjáratban, amik adott évben ki is futnak.”
Ami a számokat illeti, zenitből, cabernet franc-ból és rozéból 7-800 készül, míg a kékfrankos 1300 palackkal van jelen a piacon. A soron következő évjáratok kicsivel magasabb tételszámmal kerülnek forgalomba. Ákos borait Pécsen a Pannon Borbolt forgalmazza, valamint Budapesten a Másik bolt nevű delikátüzletben lehet hozzájutni. Számára jelenleg ez akkora felvevőpiac, amit éppen hogy ki tud elégíteni. Pillanatnyilag egy arculatváltás van folyamatban, így a következő évjáratokat már új logó- és címkedizájnnal vehetik kezükbe a vásárlók.
Az ültetvény nagysága 3-3,5 hektár. Az eredeti - kárpótláson visszanyert területen - nagyjából 2 hektár kékfrankos terem, valamint merlot, melyet általában rozénak dolgoznak fel. Ezt a területet később vásárlással gyarapították, melynek egy részén zenit és cabernet franc, másik részén pedig szántó volt. Utóbbit 2017 tavaszán telepítették be, és jövőre talán az első szűztermést is leszüretelhetik cabernet franc-ból, valamint chardonnay és viognier fajtákból.
„Soha nem volt célunk, hogy hatalmas, nagytestű borokat készítsünk, sokkal inkább a fajtát szeretnénk megmutatni, amiben nincs semmi eltúlozva, és ezt a továbbiakban is így tervezzük. Maximum hordóválogatásokat tudunk elképzelni a közeljövőben. Ha a területeken cserélődnek a klónok és átalakul a szerkezet, akkor meglátjuk, hogy érdemes-e arra koncentrálni, hogy valamilyen nagy, koncentrált bort készítsünk.”
A régi szőlőtermés egy részét még mindig értékesítik, noha a cél az lenne, hogy a teljes terület termését fel tudják dolgozni. Erre azonban jelenleg nincs pincekapacitás. Tavaly áprilisban elhunyt Ákos édesapja, aki korábban a szőlészeti feladatokért felelt. Ákost gépészmérnöki állása Budapesthez köti, így Báta és a főváros között ingázik, de a foglalkozása lehetővé teszi, hogy édesanyja segítségével telefonos távkommunikációval irányítsa a munkásokat.
Ami a jövőbeli terveket illeti, a technológia fejlesztés mindenképpen köztük van.
„Nincsenek nagy, valamint hűthető-fűthető tartályaink. Egyelőre a külső adottságokkal, a szüret időpontjával próbálunk “játszani” és befolyásolni az erjedést. Kora hajnalban szüretelünk, kisebb tartályokat használunk, amiknek kisebb a hőtároló képessége. A vörösborokat kádakban, kézi csömöszöléssel készítjük elő. Fajélesztőt használunk, így ebből a szempontból technológiai borokról beszélhetünk. Ami a területeinket illeti, az új most fog termőre fordulni, a régit viszont meg kell újítanunk. Eleve öreg ültetvény volt, amit kipótolgattunk, ám a 2017 július végi jégverés, majd a 2018 márciusi mínusz 18 fok miatt alig lett termés és a vesszők is részben elfagytak.
Ha sikerül egy jelenleg futó szerkezetátalakítási pályázaton nyerni, akkor rövid időn belül fel tudjuk újítani az ültetvényt, ha nem, akkor sajnos jó pár év kiseséssel kell számolnunk. Hosszú távon az a cél, hogy a szőlőben az összes ültetvény megújuljon és olyan fajták, klónok legyenek telepítve, melyek minden szempontból megfelelnek a területnek és az adottságoknak, hogy a legjobbat tudjuk kihozni belőlük.”
A cikk a Pécsi Borozó 2019 tavaszi számában jelent meg.
Fotók: Kovács Viktor - Wineography