Két, kerthelyiséget és térre települést sokáig mellőző vendéglátóhellyel folytatjuk a Fröccs-kalauzt. Az igényes-alteros kávézó és a kultikus étterem először próbálja ki magát a szabad ég alatt. Borokból a múlt hetet ismételtük.
Alighogy elkészült és autóforgalomtól mentesített lett az Irgalmasok utcája, az Áfium Gasztropince kapva-kapott az alkalmon, s szolidan kitelepült egy tucat asztallal, egyedüliként Konzumtól a Városházáig. Másnak nem is lett volna nagyon lehetősége erre, de ha már a füvesítés elmaradt az utcán, legalább a térkő egyhangúságát törte meg valaki.
Nagy múltú hely az Áfium, és talán alapítói nem gyanúsítanak minket vérfertőzéssel, ha a gasztropincét a ma oly divatos underground-romkocsmákkal hozzuk rokonsági viszonyba. Távol álljon tőlünk persze egy apa-fiú párhozam erőltetése, maximum nagybácsi, mert az Áfium a maga romlott őszinteségével, tiszta és álátható káoszával más kategóriát képez.
Talán ezért fájt jobban, ahogyan a tulajdonváltás után eset a presztízs, de nincs helyünk most a konyháról szólni, a fröccsre szorítkozunk. A pincehelyiség festésen, a bútorok kárpitozáson estek át. Figyelmes és gyors pincért kapunk, aki azon sem rökönyödik meg, hogy enni nem, inni viszont annál inkább akarunk. Tiffán Imre borait most másra hagyjuk, 310 per deci magas a fröccsalapnak (palackban van, azért). Viszont legnagyobb örömünkre a folyóboroknál visszaköszön a Kovács-Harmat szortiment, magnum palackban, ahogy kell. Olasz kisfröccsel nyitunk, a szóda gépből érkezik, hideg és kicsap belőle szénsav, nem panaszkodhatunk, felrázza a kissé álmos olaszt, mely azért még így is karakteresen jelenik meg a szabvány fröccs-pohárban. A rozé szelíden illatozik, zárkózott, de tiszta és kerek, karakteres szintúgy, csak itt is, a végén a leheletnyi fáradtság.
Számla
Kovács-Harmat borok: 150 Ft
Szóda: 20 Ft
Olasz kisfröccs: 170 Ft
Rozé kisfröccs: 170 Ft
Három fröccs (meg egy fél)
Retro-alter belvárosi túldíszített öröklakás őszinte vendéglővel elbújáshoz és felszabadult beszélgetésekhez. Jó bor, jó szóda.
Nem ismeretlen, de nem is megszokott itthon, ellenben üdvözlendő cselekmény, hogy az anyakávézótól jó utcányira, a Jókai térre települt ki a Zacc Kávézó. Mintha ide találták volna ki eleve, amikor még szó sem volt meg-nem-valósult térkőcseréről, Lili kínai büféről. A kávézó idén hamar lépett, és befektettek, vállalkoztak, növelve a Jókai tér kedélyállapotát. A beülés rész amúgy is szűkös volt, időben kellett érkezni mindig, hogy legyen helyünk.
A palackos borokat most mellőzzük, folyóborból Fontányiból áll a kínálat, amik minőségét mindig a pillanat határozza meg. Nyögve-nyelős indítás, a talpas pohárban érkező olasz kisfröccs műanyag ízű és szagú, s ez hangsúlyosabb rossz, mint a kevés buborék az alig hűs szódában. Gyenge, íztelen és lapos, kellemetlen utóízzel. (Mi lennénk a legboldogabbak, ha legalább ilyen borokkal lenne tele az áruházak alsó polca, nem pedig a gyaníthatóan olaszországiakkal.) Ehhez a helyhez viszont nem illik ez, ott is hagyjuk a pohárban. Azért adunk esélyt a rozénak is, de erőtlen, még a gyenge szóda is kifekteti, de kétségkívül jobb az olasznál, legalább a mellékíz elmarad.
Számla
Fontányi olasz: 200 Ft
Fontányi rozé: 200 Ft
Szóda: 50 Ft
Másfél fröccsös hely
Menjünk be nyugodtan, csak az istenért, a fröccsel óvatosan. Túlárazott és minőségben felejthető. Kár érte.
Fröccs-térkép nagyobb térképen való megjelenítése