A tulajdonos, Rektenvald Attila szándékát tükrözi, hogy időről-időre izgalmas, a hétköznapokban esetleg nehezebben elérhető tételek kerüljenek a poharakba, jellemzően tematikus csavarral. Persze, ezekre az alkalmakra is egytől-egyig igaz főszerkesztőnk immáron klasszikussá vált mondása, ugyanis az ital, és nem az alkohol élvezetére fókuszálnak.

A január 18-ai rendezvény kapcsán viszkik kerültek a poharakba, amely kóstolóban a csavar az volt, hogy a Diageo cégcsoport Distillers Editions (későbbiekben helyenként DE) sorozatából kerültek ki az italok, szám szerint öt, illetve egy hatodik ital, amely miértjéről alább olvashat az érdeklődő.

A Diageo cégcsoport 1997-ben alakult a Guinness és a Grand Metropolitan egyesüléséből. Létrehozásán Guinness részéről Anthony Greener és Philip Yea, a Grand Metropolitan részéről pedig George Bull és John McGrath bábáskodott. A fúzió olyannyira jól sikerült, hogy 1997 december 17-én a londoni tőzsdén kereskedni kezdtek a cégcsoport részvényeivel.

A Wolff Olins márkanév tanácsadó cég javasolta a névválasztást, amelyben egy szép, bár kissé talán hatásvadász, de kétség kívül jól kommunikálható üzenet van: ennek latin előtagja, ’dia’, napot jelent, míg a második, görög tag ’geo’ világot jelent, a szókapcsolat pedig arra utal, hogy olyan termékeket hoznak létre, amely világszerte, minden nap, ünneppé, vagy ünnepelhetővé teszi az életet.

Az óriásvállalat tulajdonában 28 lepárlóüzem van, amelyek közül 26 single malt párlatokat készít. Számos, különféle speciális kiadásuk van, ezek közül az egyik a ’ Distillers Editions’, amely épít egy adott lepárló single malt viszkijére, amely aztán egy speciális hordóban kap másodérlelést, azaz különleges karaktert. Ezekben a másodérlelésre használt hordókban korábban portói, sherry, brandy, vagy valamilyen bor volt. Az italok kora általában nem derül ki, mert a Diageo gyakran nem kommunikálja, hogy a másodérlelés mennyi ideig tartott, ennek hosszáról a párlatmester dönt. Azonban ezek rend szerint 10+ éves italok, amelyekre jellemző, csak az adott lepárlóban használt első hordó, ehhez jól asszisztál a befejező hordó jellegzetes karaktere, végül így kapunk egyszeri, és lényegében megismételhetetlen italt. A címkén feltüntetett kort mindig az az összetevő adja, amelyik a legfiatalabb a házasításból. Ez a termékcsalád rendszerint karácsony körül kerül a polcokra.

Ahogy kihallható a szövegből számos lepárló termékei közül válogathatunk kedvünkre keresgélve, vagy gyűjtögetve a különlegességeket. Jó hír, hogy az üvegben szinte bármeddig eltarthatjuk a párlatokat, vissza-visszakóstolva a kedvenceinket, viszont, ha egyszer már üvegbe került a viszki, az érése megáll. A füstös fajtákat pedig egy éven belül illik elfogyasztani, mert a füstös zamat illékony része a terméknek. Attila 5 italt rendezett hadrendbe, illetve egy hatodikat, ez egy olyan lepárló viszkije, amely DE-je nem volt éppen elérhető a piacon, viszont megmutatta a stílust, amit a csapat képvisel.

Az est során skót viszkiket kóstoltunk,  a következő tételeket:

1. GLENKINCHIE 12yr, alk. 43%, Lowland

Nem a DE-ből származik, ennek ellenére is kedvünkre való volt a klasszikus, bourbon hordóban érlelt viszki. Az üzemet 1937-ben alapították, a terület Skócia legmélyebb területén fekszik, amely régióra nem jellemző a füstösség.

Ennek megfelelően egy könnyed, florális, tavaszi rétre emlékeztető illatot érezhetünk, amelyben bujkál némi szénaillat, illetve a visszakóstoláskor roppant intenzív virágmézillat áradt a pohárból. A korty könnyed, olyan érzetünk van, hogy bármikor, munka előtt, alatt, után és helyette is szívesen elkortyolnánk. Lecsengésében csoki, kávé és karamell íze bújik elő. Kifejezetten könnyed stílusú, kiváló belépő tétel.

2. CRAGGANMORE 12yr, alk. 40%, DE, Speyside, befejezés portói hordóban

A Diageo második legkisebb üzeme, annak a régiónak a közepén fekszik, ahol a működő lepárlók közel fele található. Alapítása 1870-re tehető, amely időszak egybeesett a terület vasúthálózatának építésével. Az alapító John Smith, kiválóan meglátta az ipari fejlődésben a lehetőséget, így nem a forrás, nem a tőzeglelőhely mellett építkezett, hanem a vasút mellé, ahová könnyedén elért az ellátmány, illetve ahonnan könnyedél elszállíthatták az elkészült viszkit. Így, ameddig a versenytársak a vadregényes és sáros vidéken küszködtek, Smith úr mosolyogva gyarapodott. A lepárlóra T-alakú üstök használata jellemző, amelyekben a lecsapódás határozottabb, több az elsődleges visszafolyás, amely lágyabb végterméket eredményez.

Gazdag, fűszeres illatot érzünk, enyhe tőzegeltséggel, virágokkal, málnával és egy csipetnyi feketeborssal, amely nem tüzes. Ízében simulékony krémesség, lekerekített, mézesség, narancs, mazsola, gyömbéres keksz.

3. OBAN, 15yr, alk. 43%, DE, West Highland, befejezés: montillai fino sherry hordóban

Az 1794-ben alapított lepárló a város közepén fekszik, de még így is közel a tengerparthoz, így az érlelő hordókat sós tengeri levegő járja körül. A cég története összefonódik a Patisserie fivérek nevével, akik az egyik legnagyobb viszkis „lufi”-ért felelősek, amely a 2000-es évek tech lufijához volt hasonlatos, és ’patisserie krízisként’ szokás emlegetni. Az 1890-ben kirobbanó balhé számos lepárlót magával rántott Skóciában.

Az alap párlatot sherry hordóban érlelik, amely diós jegyeket kölcsönöz neki. Az illatában egy „kisiskolás tízórais gyümölcsös doboz” emléke jelenik meg, finom füstösséggel. Ízében gazdag, szájat kitöltő krémesség, diszkrét füstösség, földimogyoró, sötét karamell és egy csipetnyi tengeri só. Igazi közönségkedvenc.

4. DALWHINNIE, 16yr, alk. 43%, DE, Highland, befejezés: oloroso sherry hordóban

Skócia legmagasabban álló lepárlója, a maga 355 méteres tengerszint feletti pozíciójával. Az üzem két üsttel dolgozik, és a második leginkább elterjedt alaphordót használják az elsődleges érlelés során.  Történelmi érdekesség, hogy a lepárló volt az első skóciai üzem, amely „idegen” kézbe került, amikor is 1905-ben 500 Fontért amerikaiak (USA) felvásárolták.

Az ital nem füstös, illatában bogyós gyümölcsök nyílnak, édeskés, sült fűszerekkel. Ízében az első benyomás a testesség és markáns él, amely a „skót iskola” sajátja. A férfias indulás után intenzív tölgyesség, és enyhe fanyarság, végül egy csipetnyi koriander. Az összhatás nem tolja túl a drámai kezdetet.

5. TALISKER 10yr, DE alk. 45,8%, Isle of Skye, befejezés: amoroso sherry hordóban

A Skye sziget egyetlen lepárlója, amely 1928-ig 3 lepárlással dolgozott, majd váltottak a klasszikus 2 lepárlásos metódusra. Ahogy az illik egy ilyen üzem esetében, 1960-ban ez is porig égett, de szerencsére sikerült a meggyőző talpra állás.

A viszki stílusában a „szigeteket képviseli”, illatában izgalmas füstösség (22 PPM), melegség, borsosság, vanília és méz. Ízében tovább melegít, vanília, sósság, amelyhez a befejező hordó bogyós gyümölcsöket, sült fűszereket ad.

6. LAGAVULIN 16yr, DE alk. 43%, Islay, befejezés: pedro ximenez sherry hordóban

A világ egyik legnépszerűbb lepárlója, illatában markáns füstösség (40 PPM) köszön ránk először, majd gyógyszeresség, hínáros-sósság, földesség, „ázott erdei jegyek”, amely az intenzív tőzegeltségre utal. A korty az első pillanattól masszív, étcsokoládé, dohány és hanga cseng össze, a korty nagyon hosszú, édes-füstös lecsengéssel. Még a következő nap délelőttjén is volt egy füstös íz ’flashback’-em, csupa pozitív felhanggal. A kóstoló egyik nagy Talisker rajongója is megkövette magát, és ezt a tételt helyezte a képzeletbeli első helyre.

Igazi férfias kóstolóval ütöttük fel a 2019-es évet, derék férfitársaságban, egy szép Kisasszony vigyázó tekintetétől óvva, helyenként könnyed, másutt vaskos, hosszan zengő tételekkel. A tárlatvezetés során a megalapozott szakmaiságról Fülöp András, a www.whiskynet.hu munkatársa gondoskodott szimpatikus, közvetlen lazasággal. A mezőny egységesen erős voltát az is megerősítette, hogy a kóstoló végén az „est legjobb itala” címet, nagyjából 3 párlatnak osztottuk ki, szép egyetértésben. Innen, ragyogó emlékekkel várjuk a folytatást!

Fotó: Andrási Máté