Múltkor azzal kezdtük, Szentesi József bizonyosan jobban érzi magát a szőlőjében, mint az x + n-ik borkóstolón vagy -bemutatón. Most meg is győződtünk erről: közel négy órát bolyongtunk a nadapi hegyen a szőlőrégésszel, hogy minél élőbb kapcsolatunk lehessen azzal a növénnyel, gyümölccsel és emberrel, aminek és akinek a borát isszuk. Mert ezek az ivások a borivásnak új dimenzióiba vezetnek át. Nem túlzás, nem ámítás – csodák születnek a Meleg-hegyen és csodák Szentesi József pincében is! Bizonyításunk következik újabb öt bor-érvvel.

Képzeljék el, hogy az autóból, amit vezetnek, csak háromszáz készült a világon! Vagy: sok tízezer jelentkezőből Önöket sorsolták ki egy földkörüli útra. Szentesi-borokkal találkozni hasonlóan nagy kegy, ünnepi alkalom, ritka kiváltság. És nem is azért, mintha olyan messze lenne a budaörsi pince, inkább mert több bor az ezres palackszámot sem éri el (sőt van, ami a százat is alulról súrolja!), s más a fajtával nem is foglalkozik százötven éve már. De a ritkaság az egyetlen erénye ennek a különleges válogatottnak? Elmentünk, tizenötöt megkóstoltunk, elmondjuk.

Néhány hete az egyik barátom, aki alapvetően az édes borok nagy barátja küldött egy fotót az alábbi szöveggel: „Nagyon különleges, borsos, málna íze van. Imádom.” A bor Vincze Tomi 2021-es tihanyi kék szőlőfajtából készített bora volt.