Avagy mit ér a bor, ha sadaradáról származik, másképpen újheli és mit ér a borász, ha nem mutatja meg a borait.
Az egész úgy történt, hogy egy kedves cimbora, maga is íróember (csekkoljátok a Facebookon az A kövek mesélnek oldalt) és amúgy geográfus, küldött postán egy palack bort, mondanék-e róla véleményt. Ilyenkor persze hiányozni kezdenek a régi szép idők, amikor még együtt jártunk egyetemre Szegeden, ő azóta Békéscsabán, én Budapesten, de szerencsére az utazást nem adtuk fel, mi több, mostanában mintha borkóstolással összekötött gyalogtúrákat is vezetne Veres Zsolt barátom, szóval szomorkodásra nincsen ok.
Akitől a bort kaptam, avagy egy geográfus az Isten-székén, a Kelemen-havasokban (forrás: Veres Zsolt FB oldala)
A borról, nagyon sejtelmesen csak annyit közölt, hogy egy kedves ismerőse készítette Sátoraljaújhelyen. Teitelbaum Mózes és Kazinczy Ferenc városában, de ezt már csak én tettem hozzá magamban. Hiszen a Zempléni Levéltár ma is őrzi Kazinczy keze nyomát, míg a zsidó temetőben ott nyugszik az egyik első magyarországi haszid rebbe, aki minden pénteken felsétált a Sátor-hegy tetejére szétnézni, hogy jön-e már a Messiás.
Kazinczy aláírása egy levéltári dokumentumon (fotó: Ercsey Dániel)
A mai rohanó világban csak annyit tanácsolhatok, hogy sadaradaújhel (a legenda szerint a rebbe nem tudta kimondani Sátoraljaújhely nevét) felé járva nézzenek be a levéltárba és ha nem is kapaszkodnak fel a Sátor-hegyre, de legalább a kalandpark segítségével libegjenek fel a Magashegy csúcsára szétnézni, ha nem is a Messiás, de legalább a táj miatt.
Kilátás a libegőről Sátoraljaújhelyen (fotó: Pintér Árpád)
Ami pedig a bort illeti, Isten bizony örülnék neki, ha hasonló háztáji borokkal lenne ellátva ez az ország és üzenem a borásznak, bárki légyen is, tessék bátrabban kiállni a nyilvánosság elé, soha nem megsértődni a kritikákon (hiszen azokból bőven lesz az életben) és erre kapacitálni másokat is, hiszen Sátoraljaújhely megérdemelné, hogy újra az egyik fővárosa legyen Hegyaljának!
Fotó: Ercsey Dániel
Harda Furmint 2018 (félédes)
Közepes citrom szín. Illatában első blikkre birs, kevés körte, mintha egy érintésnyi botritisz is megjelenne, ami ebben a kategóriában egy kicsit levon az eleganciából, aztán grapefruit és édes citrusok. Kóstolva közepes test, kerek savak, az ízképben érett alma és dinnye, pici cseresség és egészen enyhe fenolosság, ami kesernyébe fordul a korty végén. Ezzel együtt jól iható, korrekt tétel. 83/100 pont