A HANGZÓBOR koncertsorozat állandó kamaraegyüttese, az Aviso Vonósnégyes évek óta szervez és rendez programokat a klasszikus zene és a populárisabb műfajok kedvelőinek; műsorukban egymásnak felelgető muzsikák skiccelnek fel korszakokat, témákat, amiket borok és történetek kerekítenek egésszé. Most a húszas évek, az ellentmondásaival is nosztalgikus évtized ihlette meg őket, ennek megidézésében szegődik társukul Rezsnyák Róbert jazz-zenész és a Gramofon Band, valamint a Pécsi Borozó két rendszeres szerzője, a Da bibere Borbrigád és a KollaBor két alapítója, Csécsi László és Fejérvári Gergő.

„Azok a húszas évek!

Amire egy tanácsköztársasági alkoholtilalommal fordultunk rá.

Aperitifnek meg felszolgáltak egy Horthy-Bethlen cuvée-t.

Trianon, gazdasági világválság, numerus clausus – csupa móka és kacagás!

És mégis. Valami elindult.

A mozikba beköltöztek az amerikai filmek.

Fényreklámokban úszott a Nagykörút.

Bartók és Kodály talpa alá vette az országot, hóna alá a fonográfot.

A cigányzenészek mégis inkább jazzt játszottak a Korzó Kávéházban.

Irredentizmus zongorára és gyermekhangra.

Az Andrássy út macskakövén foxtrottot, tangót kopogtak a cipősarkak.

„Budapest”: a csárdás és a charleston törvénytelen gyermeke.

Kilábaltunk a filoxérából, újra termett a szőlő

Napi téma volt a Parlamentben a bor, a fröccs.

Reneszánszukat élték a kiskocsmák, borozók – na meg a homoki borok…

Épült-szépült hazánk és sírva-vigadó alkoholizmusunk.”

A műsorban felcsendül Mendelssohn és Chopin egy-egy művének részlete, továbbá Fred Markush és Zerkovicz Béla olyan örökzöldjei, mint „Az én babám egy fekete nő…” vagy az „Érted van, minden, ami szép”. S ahogyan a zenészek át-átkeverednek egymás stílusába, elkalandoznak szomszédos műfajokba, úgy épülnek majd egymásra az este borai is hol asszociatív, hol anekdotikus módon kapcsolódva egymásra és az elhangzó muzsikákra. Ebből kis ízelítő:

A PEZSGŐ az ünnepek itala – micsoda közhely! Kevesebben tudják, a franciaországi Champagne-ban az „ördög itala” néven volt ismert. A 17. században (legalábbis ekkor dokumentálták először) a téli hideg belopózott a felszíni pincékbe, és leállította az erjedést, a tavaszi enyhülés viszont újraindította – ekkor már palackban. Törtek-robbantak is az üvegek! Dom Pierre Pérignon aztán úgy döntött, befogja szekere elé a természet erőit, és moderált körülmények közé szorította a szén-dioxid lázadását: vastagabb falú palackokat készített, agraffal tartotta bent a dugót. Amit mi most kilövünk a húszas évek muzsikája és életérzése és a klasszikus zene kiválóságai tiszteletére. Mert a pezsgő nem az ünnepek itala, hanem a hétköznapot emeli ünneppé!

Garamvári Classic Brut – klasszikus „blanc du blanc”, azaz kizárólag fehérszőlőkből: Pinot blanc-ból és Furmintból készült. Élesztős, barackvirágos felütés, trópusi gyümölcsös zamat, feszes léptű buborékok – hamisítatlan foxtrott a kehelyben!

A NEKTÁR nem csak a Himnusz szőlővesszein csepeg, ami persze eleve költői metonímia, s mint olyan, a képzelet lapjaira való. Igazi szőlőfajta is, amit az 1921-ben született Bakonyi Károly, „A bölcs szőlőnemesítő” keresztezett ki a Judit és Cserszegi fűszeres fajtákból. A Nektár kora nyári rét, Csokonai-idill, madárcsicsergés, fátyolos napsütés, életöröm. Olyan, mint lágyan zengő női hang a gramofonból, amikor odakint minden hűvös és sötét. A Nektár a húszas évek traumái dacára is megszülető mosoly, a házromok tövében fütyörésző kamasz, a piszkos gangon fürtjeivel játszó szőke fiatalasszony. A Nektár az örök optimisták, a csacsogó imtimpisták – de sosem a törtető imperalisták itala!

Dóka Éva Nektár – virágos felütés, aztán kedves muskotályosság, enyhe fűszeresség vezeti fel a gyümölcsök diadalmenetét. Almás-citrusos zamatok, diszkrét alkohol, kerek korty, szép ritmusú lecsengés. „Csa-csa-csak egy cseppet ittam kérem!...”

A SILLER rövid időre újra divatba jött, mint a twistpulcsi meg a trapéznadrág, de aztán megint emlékeink homályába veszett. Pedig „nagyapáink borá”-nak is hívják, a húszas években alig volt pince, ahol ne mérték volna. Ő a hanyagolt középső királyfi: a vörösbor-bátyóról mindenki jó véleménnyel van; a rozé-öcsköst mindenki imádja. Néhányan ráadásul törvénytelen gyereknek tartják, mert sokáig készült fehérbor és vörösbor összepancsolásával is – a hatóságok parasztsillerként aposztrofálták, és körözést adtak ki rá. Holott egy hangos erjedésig héjon hagyott, ártatlan kis gyümölcskosár, aki bölcsebb öccsénél, de vidámabb és ötletesebb túlkomoly bátyjánál. Ő a kiegyezés válságok és háborúk idején.

Lelovits Tamás Siller – Meggyszörpös szín, málnás-joghurtos illat, csipetnyi vajkaramell, erdei gyümölcsök. Kortyban málna és meggy, vibráló gyümölcsök, selymes tanninok. Fűszeres, izgalmas, mint egy titkos lokál az alkoholtilalom idején.

A FEKETELEÁNYKA bármily meglepő, nem Aphrodité kontinenséről származik, hanem Erdélyben őshonos. Már kétezer éve él ott nővérével, a Leánykával nagy egyetértésben, de ismerve a magyar szalon-xenofóbiát közülük csak a fehér lépte át a mai országhatárt. De ha már megtette, a Monarchia nagyobb dicsőségére a Kövérszőlővel nászra lépve megszülte a Királyleánykát is – aki a húszas években trónfosztás áldozata lett. Meghívásunkra a Feketeleányka mégis hazánkba látogat, hogy megcsodálhassuk vállas, gömbölyded, tömött, idomait, szépen dekoltált estélyijét, amiben színpadra lép.

Balla Géza Feketeleányka – impozáns megjelenése rögtön magára irányítja a figyelmet, egzotikuma feltűnést kelt a legextravagánsabb mulatóban is. Hangja lágy alt, simogatása fűszeres és perzselő. Illatában és ízében a meggy mellett áfonya és feketeribizli; alkoholja éppen csak melegít, tanninja finom szövésű, mint egy hastáncosnő kendője. „Az én babám egy fekete nő…”.

További információ és jegyvásárlás: www.hangzobor.com és www.vojnovich.hu/programok