A régió életében meghatározó szerepet betöltő pécsi kutatóintézet 2008 márciusa óta tartozik a pécsi egyetemhez, mivel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – ahogy az évek óta érezhető volt – már nem vállalta tovább annak fenntartását.

„A nagy múlttal rendelkező, komoly szakmai értékeket felmutató intézetet meg kellett menteni a megszűnéstől. A Pécsi Tudományegyetem úgy gondolta, hogy az értékeket védeni kell, és nem hagyhatja elveszni az intézetet” – mondta el lapunknak dr. Jakab Gábor igazgató azt, miért lett végül az egyetemé a „pécsi kutató”. A hírek szerint a kutatóintézet iránt többek között a Kaposvári Egyetem és a pécsi püspökség (mert eredetileg püspöki szőlőbirtok volt) is érdeklődött. „Ez nagy változás, hiszen olyan egyetemhez csatlakoztunk, amelyen a nagy múltú növénybiológiai kutatások mellett nincsenek a kertészettel–szőlészettel kapcsolatos kutatásnak hagyományai. Az intézmény megmaradása érdekében szükséges, hogy olyan oktatási profil alakuljon ki, ami hosszú távon is garantálja a fejlődési lehetőséget” – nyilatkozta dr. Kozma Pál, aki korábban az intézetet, most annak Szőlőnemesítési és Génmegőrzési Tanszékét vezeti.

A kutatóintézet finanszírozása most sem egyszerű, hiszen egy ilyen profilú intézmény nagyon nehezen lehet önfenntartó. Korábban volt olyan elképzelés is, miszerint a régió egyik versengő borászatává kellett volna tenni, a borkészítést és –értékesítést pedig melléktevékenységből főtevékenységgé fejleszteni, de ezt az elképzelést végül elvetették. Amellett, hogy a kutatási tevékenység finanszírozásában most újra lehet esély a(z ennek fontosságát talán felismerő) minisztériumi részvételre, jövőjének zálogát abban látja Jakab Gábor, hogy olyan tevékenységeket folytat, amelyek a PTE és azon belül a TTK számára is egyaránt fontosak. „A hallgatókat– kutatókat fogadja, a tudást átadja, szakembereket képezzen. Az egyetemnek ezt a hármas küldetését próbáljuk az intézetben is megvalósítani és ehhez társítunk képzési programokat”.

Ennek kapcsán fontos a 2009 őszén indult szőlész–borász felsőfokú szakképzés bázisteremtő szerepe, amelynek továbbfejlesztése és egy (BSc végzettséget adó) egyetemi alapképzés indítása már folyamatban, egészen pontosan akkreditáció alatt van. Szerencsés esetben az egyetemi képzés 2011-ben már elindulhat, és az egyetem többi karának és szervezeti egységének szakemberei ebben is elengedhetetlenül fontos szerepet vállalnak. Az intézmény munkájának egyik büszkesége, hogy itt található hazánk leggazdagabb szőlő-génbankja. A gyűjtemény külön értéke a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtáiból létrehozott ültetvény. Kiemelendők továbbá a nemesítési, genetikai kutatások: az intézet 26 államilag elismert és 17 elismerés előtt álló fajtával és klónnal rendelkezik.

A gombabetegségeknek ellenálló fajták nemesítési programja a környezetterhelés mérséklését tűzte ki célul. Mivel a szőlészeti tevékenység vegyszerterhelése Unió-szerte nagymértékű, ennek visszaszorítása nemzetközileg is az egyik legkurrensebb kutatásnak számít.

A Pécsi borvidék ikonikus fajtájának, a cirfandlinak gondozása is fontos az intézmény életében és ez már át is vezet bennünket a Borászati Tanszékre (és ennek pincéjébe), ahol Forgács Balázs borász vezette körbe munkatársainkat. Hasonlóan a szőlészeti kutatásokhoz, a borászatban is számos olyan kutatás és kísérlet zajlik, amelyet szoros partnerségben valósítanak meg nagy borászati vállalkozásokkal, vagy éppen hordókészítő cégekkel. E kutatások támogatásra egy borászati analitikai laboratóriumot alakítottunk ki, amely reményeink szerint akkreditáció után borminősítésre is alkalmas lesz. A laboratórium az NKTH által támogatott Baross Gábor pályázat forrásából létesült, amelyet a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség írt ki 2008-ban.

A fiatal, Tokaj-Hegyaljáról származó borász ott jártunkkor épp egy próbaképpen készített száraz furmint bor fejlődését tanulmányozta,és megerősíthetjük, hogy akísérlet ígéretesnek tűnik. Ki tudja, talán egyszer ennek eredményét is poharainkban láthatjuk!