Január derekán indult el a pécsi Eleven Borbár idei borkóstolóinak sorozata, amely a napfényes Kaliforniába, azon belül is Lodi borvidékre kalauzolta a résztvevőket. Az est főszereplője a Michael David Winery volt, egy olyan családi birtok, ahol a tradíció és a modern látásmód szorosan összekapcsolódik. A pincészet célja a generációkon átívelő örökség megőrzése és a régió különleges karakterének bemutatása.

A Bordeaux borrégió talán a legjobban kitett egész Európában a borfogyasztás csökkenésének: ők ott nemcsak a csökkenést érzik, hanem a csökkenő fogyasztáson belüli egyre radikálisabb arányváltásokat is: a fehérborfogyasztás és a pezsgőfogyasztás arányainak növekedését, éppen a vörösborfogyasztás kárára.

A Gitana a moldáv borvilág egyik legnagyobb neve, nem csoda, hogy errefelé járva felkerestem őket. A pincéből előhúzott 1981-es „tokaji“ azonban még engem is meglepett!

Bontottunk hármat: kettő szenzációs, egy felakasztotta magát az első fára. Hogyan lett pécsi az Ausztriából származó cirfandli, és kit érdekel még ma a fajta?

A jubileumi Franc & Franc rendezvény nemzetközi kitekintése idén különösen izgalmasra sikeredett:  az olasz és dél-afrikai előadások után a napot az amerikai szekció zárta, ahol Peter McCombie Master of Wine három ikonikus borvidéken keresztül mutatta be, hol tart a cabernet franc globális megítélése.

Ami egyértelmű: valamilyen szintű kommunikáció, rendszeresen, minden érdekelt felé kell, ezúttal a hallgatás nemhogy nem arany, de még a rozsdavas állapotot sem éri meg.

Az biztos, hogy a dunántúli gazdák eddig nem féltek, de idén alaposan megijedtek. A „keleti végek” interjúalanyainak az elmondása alapján úgy tűnik, az a folyamat ott még nem ment végbe.

A fitoplazma első igazolt, 2013-as megjelenése óta egészen az idei évig kellett várni azzal, hogy a borász társadalom többségét elérő, átfogó események történjenek.

...degeszre tömöm magam mákos bejglivel, ami már csak azért sem szerencsés, mert amikor tényleg enni kellene, mondjuk a vacsoránál, már egy falat sem megy le a torkomon. Kivéve persze a bort, amit ilyenkor még én sem köpök ki.