Amikor a legendás francia forró csoki legszuperebb és legautentikusabb receptje után nyomoztam, tudtam, hogy David Lebovitz lesz az, akinél megtalálom. Évekkel ezelőtt egy olyan narancslekvár-receptet kerestem, amibe nem kell belehalni készítés közben - és ekkor akadtam rá erre a pasira. Eddig egy lenyűgöző könyve jelent meg magyarul (A tökéletes fagylalt - Csipet Kiadó), de tudom, hogy van egy olyan könyve, ami kifejezetten a francia italokról szól (Drinking French).

A biokémia és a mikrobiológia mindig mosolygós, mindennek utána járós professzora, absztinensből autodidakta módon lett borász. 2011 táján üstökösként robbant be a köztudatba, majd 2015 után mintha eltűnt volna. Én manapság meglehetősen gyakran találkozom vele és nem álltam meg nem megkérdezni a kezdetekről, a jövőbeli tervekről és pláne arról, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban.

Piemont önálló bor-univerzum, melyben a nebbiolo a Nap és körülötte keringenek a barberák és dolcettók mint önálló bolygók. Persze a képet árnyalja, hogy jó latinokhoz méltóan minden szőlőfajtából több dolgot is csinálnak, de ha ilyen egy egyszerűbb nebbiolo, akkor a világ meg van mentve!

Izgalmas három napot töltöttünk Villányban, alaposan körbejárva a „Villány könnyed arca“ témát, de ahogy az lenni szokott, nincs beszélgetés kóstolás nélkül és nagyon nehéz errefelé úgy kóstolni, hogy ne kerüljön néhány komolyabb vörösbor is a pohárba. Maczkó Róbertéknél sem sikerült…

Az európaihoz képest a mexikói forrócsokoládé-készítés hagyománya szinte tektonikus idejű. Egy Abuelita nevű kerek, kifejezetten a forró csoki készítéséhez való márkáról találtam olvasnivalót, de itt, Európában én maradtam a katalán Simón Coll-nál, ami ugyan csak 1846 óta létező márka, de meggyőzően a közép-amerikai hagyományokat tartja szem előtt.

Van amikor egy erősen szürkületi zónás, mondhatni toplistákra ritkán bekerülő borvidék adja a szombat esti bort, ami ráadásul egy idegenül csengő fajtából készül és még csak a készítőjét sem ismerjük igazándiból, no onnan nem könnyű nem vakkóstolón nyerni. Persze könnyű nekünk itt délen, ahol a pinot regina született, ahol azért a Tolnai borvidék számtalanszor bizonyított és ahonnan Kisdorog is közel van.

A Jackfall egyike a legtudatosabban építkező birtokoknak, ráadásul a borász személye (Kőszeli András) is garancia, amit persze tizenöt évvel ezelőtt még nem láthattunk, de most visszatekintve mintha minden ezekre a borokra mutatna.

Tavaly ilyenkor beültünk egy étterembe, megittunk egy kávét kedvenc kávézónkban, vagy elmentünk a Roomba egy tematikus napra. Hogy mekkorát fordult azóta a világ, arról Teleky Zoltánnal beszélgettünk egy AKKOR ÉS MOST gondolat mentén a nála szervezett tematikus napok kapcsán.

Amikor egy barátom azzal állt elő, hogy segítsek neki megtalálni a tökéletes forró csoki receptjét, csúnyán cserbenhagytam. Karácsonyi meglepetésnek szánta: a feleségét lepte volna meg vele, aki szintén a barátom. Szerencsére feltalálta magát (bíztam benne!). Elképzelem, ahogy a csípős szél beles az ablakukon, ahogy együtt hörpölik a forrócsokit. Látatlanban is olyan büszke vagyok erre a pillanatukra! Nem árulom el a receptet, legyen ez kettejük tökéletes családi titka.

Eddigi ismereteink szerint ezt a hazánkban különleges szerepet játszó, ugyanakkor vegyes megítélésű fajtát még 8 másik közép-kelet európai országban is művelik, összesen mintegy 600 hektárnyi területen. Az ültetvények nagyságát tekintve Magyarország (280 h) továbbra is vezeti a rangsort, utána Bulgária (220,0 h) és Románia (169,0 h) következnek. A hivatalos helyi nyilvántartás alapján Albánia (109,7 h) a negyedik helyezett, azonban a helyi termelők úgy becsülik, hogy a tényleges adat a valóságban ennek a többszöröse.