Az elmúlt időszakban kissé felülről vezérelt volt az egész, vagy csak belefáradtunk, nem tudom. A „haditerv” megszületése vetett hullámokat, de azok is hamar elültek, akárcsak a fitoplazma keltette tavalyi rezgés. Éppen ezért írtam a TISZA nyolc nappal ezelőtti földrengésszerű győzelme után a saját blogomra (itt lehet feliratkozni a Substacken) egy vitaindítót. Úgy tűnik szerencsétlenül fogalmazhattam, mert a Magyar Bormarketing Ügynökség jogi lépéseket helyezett kilátásba ellenem, bár azóta számtalan visszajelzést kaptam, meghívtak beszélgetni rádióműsorba és kávézni egy államtitkár és ők nem azt és nem úgy olvasták, amit az MBÜ, bár lehet, hogy nekem is máshogy fájna, ha rólam lenne szó. De a lényeg, amit most egyszerűen és közérthetően megismétlek, ha nem lenne kötelezően, felülről vezérelt, intézményesített lopás a közbeiktatott ügynökségen keresztül, ergo brutális túlszámlázás az állam felé, máris a rendelkezésre álló pénz többszörösét lehetne a célokra elkölteni!

Utána, a második cikkemben már konkrét javaslatokkal éltem. Bevallom, nem vagyok a témák szakértője, csak egy borszakíró a partvonalról, de gyorsan látszott és egyre jobban látszik, hogy a nagy témákat érdemes külön kezelni, akár egy-egy ember megszólalásain belül is.

Az első nagy kérdéskör a szőlő és a szőlőművelők helyzete. Ebbe beletartoznak a telepítési és kivágási támogatások, annak a felhasználási módjai, a szőlőfelvásárlási árak, az ültetvények korszerűsítése, a fajtaszerkezet és végül, de nem utolsósorban az aranyszínű sárgaság. Ez utóbbi annyira sarkalatos kérdés, hogy véleményem szerint érdemes külön kezelni, mert ha magát a problémát tabuk nélkül nézzük, akkor látszik, hogy nem csak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát érinti, de a Kormányhivatalokat és a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatalt is, sőt, az Agrárminisztériumnak is kiemelt szerepe lenne a helyzet kezelésében. (Ennek kapcsán már beszéltem borásszal, hegybíróval és államtitkárral is, ha megengedik, a következő hetekben az ő álláspontjukat is közzétesszük itt, a Pécsi Borozón.)

Javaslat: Sarkosan fogalmaztam, de a lényeg benne volt. Van-e értelme ilyen formában a HNT-nek? Ha ugyanis nem „látnak rá” a zártkertekre és a nem szőlőkataszterben lévő területekre, akkor hiába kezelik a problémát jól, a vége úgyis vereség lesz. Van-e értelme az állományon, a hegybírókon számonkérni a dolgot, amikor még az alapvető tárgyi feltételeik sincsenek meg (megfelelő autó például), hogy kimenjenek a hegyre? Adjuk meg a megfelelő jogköröket a HNT-nek hogy mindenben intézkedhessenek, vagy azt is vegyük el tőlük, ami éppen náluk van? Hogy állunk a kényszerkivágásokkal? Mert ha ezeket nem kezdjük el azonnal, késő lesz!

A második kérdéskört csak én dobtam be a kalapba, talán nem kardinális, de szerintem elképesztő mennyiségű borverseny van az országban, amelyeknek a többsége semmiféle hozzáadott értékkel nem bír, legalábbis ami a piacot illeti. (Azt nem vonom kétségbe, hogy közösségépítő szerepük van.) Azt javasoltam, hogy szűnjenek meg a közpénzből fizetett (ha egyáltalán abból fizetik, ezt nem tudom) regionális, borvidéki és országos borversenyek. Ez nem azt jelenti, hogy bárki ne rendezhetné meg másféle pénzekből, ha talál rá szponzort! Nyugodtan! De vannak a piacról működő, komoly borversenyeink, mint például a Vinagora és a Winelover Wine Awards, amelyek betöltik a szerepüket. Ti mit gondoltok?

A borágazat is válságban van, csökken a fogyasztás, ezért életbevágó, hogy gyorsan és átláthatóan mindenki hozzáférjen a globális piaci adatokhoz, trendekhez. Nem pálya, hogy a legdrágábban megtermelt alapanyagból (korszerűtlen ültetvények, 1. pont) állítjuk elő a legolcsóbb alapanyagot és a legolcsóbb bort, ami utána Szlovákián keresztül végül jórészt cseh borként kerül forgalomba az EU-ban. Már a horvátok is a mi olcsó borainktól igyekeznek védeni a piacaikat! 

Itt azt javasoltam, hogy álljon fel egy a piacot szemléző gyorsreagálású egység, aminek kizárólag az a feladata, hogy megállás nélkül naprakész információkkal lássa el a termelőket. Az összeset!

Végül az utolsó, 4. pont (ha a fitoplazma önálló pont, akkor az ötödik) számomra a bormarketing. Nem tagadom, kizárólag ehhez értek egy kicsit, ennek is inkább az írás, a storytelling részéhez, ezért itt született a legtöbb ötletem. De ezt is le tudom egyszerűsíteni. A legfontosabb az átláthatóság (amúgy mindenhol), az, hogy ne legyen közbeiktatott ügynökségen keresztül túlszámlázás, mert ezt a pénzt magunktól lopjuk el! Nekem a Wine Summit tetszett, még ha nem is hívtak meg soha, de előremutató rendezvénynek tartottam. A külföldi akciók között voltak jobbak és rosszabbak, nekem úgy tűnt, hogy nem mindig a megfelelő emberekkel dolgoznak egy adott piacon és néha indoklatlanul igyekeznek kikerülni azokat, akik már évek óta ott vannak és sikereket értek el. A javaslatom az volt, hogy szüntessük meg az országos bormarketinget és a pénz elköltését helyezzük regionális alapokra. A pénz elköltését ellenőrizzük, minden egyes fillért tegyünk követhetővé és legyenek nyilvánosak az utólagos eredményességmérések is. Továbbá Szabó Edit ötlete alapján dolgozzunk ki egy pályázati rendszert a meglévő hazai borsajtó segítésére és bővítésére.

Még valami. Sorra jelentik be a TISZÁnál az új minisztereket, gondolom ez azt jelenti, hogy új államtitkárok is érkeznek, új felelősei lesznek az ágazatnak. Nekem személy szerint semmi problémám nincsen Rókusfalvy Pállal, felőlem akár ő is maradhatna a rendszer élén, ha a háttérben nincs állami lopás. Mellette az utóbbi napokban több lehetséges nevet is hallottam, közülük kettőre kaptam fel a fejem. Herczeg Ágnes a kérdésemre azt mondta, egyértelműen nem szeretne ilyen szerepet vállalni. Szerintem okos döntés, Ágival kifejezetten jó a viszonyom, úgy ismerem, mint aki tökéletesen megcsinálja a nemzetközi projekteket, de nem akar leragadni a mindennapi harcokban, márpedig ez most elengedhetetlen lesz. A másik név Kézdy Dánielé. Danival is beszéltem, azt mondta nem hajolna el a feladat elől, de csak akkor, ha konszenzus van a kérdésben, mert nem szeretne a világpiaci problémák és a belföldi fogyasztásösztönzés mellett még az ágazati szereplőkkel is harcolni. Szerintem Kézdy Dani szerepe minden politikai oldal számára elfogadható lenne, évtizedek óta dolgozik a magyar borért, de nincs borászata, így még a látszatát is el tudja kerülni a korrupciónak, ami legalább annyira fontos, mint magát a korrupciót elkerülni. Ezzel talán elárultam magam, szerintem is ő a tökéletes jelölt. De legyen ebben is konszenzus, írjátok meg ti is, hogy kit támogatnátok, van-e más javaslatotok!

A Pécsi Borozó oldalain mostantól egészen addig, amíg létre nem jön újra egy magyar bormarketing és nem tisztázódik a HNT helyzete, valamint ki nem pusztul az összes rohadék kabóca (vicc volt), teret kívánunk adni az összes véleménynek, ötletnek, javaslatnak, ami az ágazat jobbítását, segítését célozza. Írjatok nekünk emailben és mi (némi formai szerkesztés után) publikáljuk a gondolataitokat itt, az oldalon.