Volt már szó Sándor Zsoltról a Pécsi Borozón, a terveiről, hogy mit és miért csinál. Azóta nem sok minden változott, csak bővült a család, nőnek a gyerekek, megszületett és meghalt a Bükki Borvidék első közösségi kezdeményezése, Zsolt munkát vállalt mint alkalmazott borász és ott is hagyta a munkát, továbbra is tele van tervekkel, furmintot telepített Miskolcon, át akarja alakítani az egész Avast, ami egy több szintes pincesor a város szívében, miközben szépen, csendesen készíti továbbra is a csodálatosnál csodálatosabb fehér- és vörösborait, a két lehetetlen fajtából, a cserszegi fűszeresből és a Zweigeltből.
Eisenstadtban lévén dolgom, a visszafelé utat úgy szerveztem, hogy beugrom a szőlővirágzási napokra, Locsmándra, azaz, Lutzmannsburgra.