Nem panaszkodni szeretnék, de lassan nem férek el a boroktól. Több évtized mégolyha visszafogott gyűjtőszenvedélye, egy év majdnem teljes absztinencia, no meg persze azért az újonnan kapott/vásárolt borok megtöltik a kis pinceraktárt, a borospolcokat, a dolgozószobában komoly verseny alakult ki könyvek és palackok között, a lépcsőfordulót óvatosan veszem, merthát a ház minden hűvösebb zugába kartonok és borospolcok költöztek. Minden egyes takarításkor palackporolás közben olyan üzenetek érkeznek felém, miszerint jobb volt, amikor meg is ittam, nem csak a helyet foglalta. Nos, akkor ideje bontani.

Ha megkérjük az utca emberét, nevezzen meg kapásból három magyar borvidéket, Eger neve jó eséllyel sokszor fog felbukkanni, túlnyomórészt Tokaj és Villány mellett. Talán nem túl nagy lutri azt állítanom, hogy kevesek szájából hangzana el mondjuk a Mór, Hajós-Baja, Pannonhalma hármas. Amikor egy ilyen, nagyobb ismertségnek örvendő, fokozott figyelmet magára irányító borvidéken történik valami, annak magától értetődően erősebb lesz a visszhangja. Márpedig Egerben javában zajlik valami, és a Wineglass Communication szervezésében egy egynapos villámlátogatás során betekintést nyerhettünk a részletekbe.